Fotógalériák

Kerekítő kihelyezett tanfolyam határon innen és túl. Vajdaság, Ada, 2010. május.

Nagy Mónika januári meghívásának köszönhetően a Kerekítő Magyar Pedagógusok Egyesületéhez, Adára látogattam el Farkas Veronika pápai Kerekítő foglalkozásvezetővel és óvodapedagógussal. A rendhagyó tanfolyam második napján bemutató foglalkozást tartunk a helyi bölcsődét látogató családoknak.

Először csak a nevünk volt közös, a két napban pedig bebizonyosodott, hogy szellemi és lelki szálak is összekötnek, hiába választ el minket egy határ. 
Vera pénteken érkezett hozzám, hogy hajnalban együtt indulhassunk. A pályaudvarról rögtön, a mondóka hanganyag által már jól ismert, hangstúdióba mentünk, kihasználva azt, hogy Vera nem sűrűn jár mifelénk…

Másnap háromnegyed tízkor nagyölelés az adai benzinkútnál Nagy Mónika szervezővel, akivel továbbgurultunk a helyes kis városkában, ami nem is olyan pici hisz két nap alatt kétszer is eltévedtünk benne. 
Nagyon kellemes környezetű, szépen felszerelt bölcsődei-óvodai épületben kezdtünk ismerkedni a húsz résztvevővel, akik nagyrészt óvónők, kisebb részt gondozónők, egészségügyi nővérek és valamennyien egyben családanyák, közös vonásként pedig mindannyian gyermekszeretők, mindennapokat kisgyermekek társaságában töltő emberek. 
Az együtt mondókázásnak, játéknak másfél napig nem szakadt vége. 
Rendhagyó volt ez a tanfolyam abban a tekintetben, hogy nem leendő foglalkozásvezetőknek tartottam, így csak az ölbeli játékok gyakorlati játékélmény részével és annak testi-lelki fejlődésbeli hatásaival foglalkoztunk, a régről ismert mondókákba újabb lelket leheltünk. Így a klubszervezéssel és vezetéssel kapcsolatos témák helyett a maradék idő óvodai játéktervek megvalósításával telt. 
Ebben Vera volt a főfő hiszen öt éves óvó női tapasztalatát vethette be. A honlapra is feltöltött játékterveket támasztottuk fel és fűszereztük meg további ötletekkel, drámapedagógiai fogásokkal. Ez egyben remek alkalom volt arra is, hogy együtt játszunk, énekeljünk, mozogjunk, hangolódjunk.
Jelentőségük pedig abban állt, hogy hétfőn sokan máris kipróbálhatták. 
Mind az ölbeli játékrészben hallottakat és az óvodai játéktervek során felcsillantottakat a mindennapok részéve tudják tenni, így ezek sikere érezhetően nagy volt.

A résztvevők nyitottságának köszönhetően látogattunk el Adára, és bár nem foglalkozásvezető képző céllal, úgy néz ki, hogy egy Kerekítő helyszín a Vajdaságban is indul. Talán már ősztől, ha sikerül megszervezniük ott, ahol ilyesmi még igen gyermekcipőben jár annak ellenére, hogy az anyukák lelkesen jöttek a vasárnapi bemutató foglalkozásra. 
Nemcsak jöttek, hanem énekeltek és mondókáztak is velünk. Sőt a végén alig győztük adni a Kerekítő könyveket. Megható volt a nagy érdeklődés, mely népi mondókatárunk gyermekkönyvére irányult. Nemcsak ott hagytunk könyveket, hanem hoztunk is. Családi Kör lapokat, és Vicsek Annamária fejlesztőpedagógus-logopédus saját munkáját: Tanuljunk játszva-szülőknek és gyermekeknek című művét, és népi gyermekjátékos kötetet is.

Vendéglátásban sem volt hiány. Este Vali, Mari, Gabi és Móni láttak minket házukban egy ízletes, jó hangulatú vacsorára férjeik kíséretében. Napközben többen rendezték nekünk a termet, bonyolították helyettünk és nekünk a legapróbb dolgokat is, ami nagy segítség volt abban, hogy a mi dolgunk tényleg csak az éneklés és mondókázás lehessen. Finom reggeliben és kellemes búcsúebédben volt részünk a Kerekítő Egyesület főszervezőivel. Köszönetünk persze nem csak nekik szól, hanem minden egyes résztvevőnek, aki a hétvégéjét erre szánta és részvételével érdeklődést mutatott. Volt, aki emiatt messzebbről is velünk tartott.

Nemcsak adtunk, legalább annyit kaptunk is. Biztos nem fogom elfelejteni azt sem, ahogy Vali mosolyogva mesélte, hogy „az volt jó, a nem is olyan régi, háborúban, hogy este áramszünet után együtt volt az egész család, rengeteget énekeltünk, a lányom akkor tanulta meg magyar népdalkincsünk legjavát.” 
Azt hiszem, van mibe és volt mibe kapaszkodni. Szóljon továbbra is a dal, és önfeledt játék, mely oly sok mindenen átsegít. 
Talán egyszer még együtt is lesz folytatás, addig pedig mindenki a saját otthonában, óvodájában, bölcsődéjében, játszóházában, művelődési házában teszi a világ legtermészetesebb dolgát egy szerető gyermekcsoport ölelésében. 
Mindegy, hogy milyen néven és mennyire szervezetten vagy csak becsempészve.

Nyomot hagytunk egymásban. 
Nem hiába utaztunk oda és vissza sorozatos esőfüggönyben. Azért sokat sütött a nap is, láttuk az ottani madárcsicsergéstől visszhangzó Tisza partot, az utat határoló fenyősort, a nyulakat. Kerekecske dombocska………..

Kovács Judit és Farkas Veronika 2010. május 30.

Résztvevői visszajelzés:

Baba-mama foglalkozásvezetőként, két gyermekes családanyaként és gyakorló pedagógusként (is) rengeteget tanultam. Tetszik az új szemlélet (számomra) új, ami a népi mondókákra helyezi a hangsúlyt,a mi nálunk a Vajdaságban különösen fontos. Nagyon tetszik Judit előadói stílusa, színészi tehetsége, amivel nemcsak a gyerekeket varázsolta el a foglalkozáson, hanem bennünket felnőtteket is. Megerősítettél engem abban, hogy "merjek" bohóckodni, bolondozni a gyerekekkel amit eddig is tettem. Vera pedig "igazi" óvónő, aki annyira átéli az óvodás gyermek sajátosságait, ami a játékkosságában, és "átváltozásában" megnyilvánul.

Köszönöm és gratulálok!!!

W.A.

Eddigi látogatók

1171906

Copyright © 2009-2017 Kerekítő
Ölbeli játékok és mondókák - Baba-mama foglalkozás.
Minden jog fenntartva.