Írások

Kapolcsi Kerekítő be- és kikapcsolódás

Idén bekapcsolódtunk! Hála a Kaláka Versudvarnak, Lackfi Jánosnak és Virág Zsókának! A látogatók pedig kikapcsolódtak, annak ellenére, hogy az esőkabátok legtöbbször bekapcsolódtak. Ha előre látjuk, kerekítős gumicsizmát árultunk volna, no de hagyjuk most az efféle árukapcsolást. Saját bőrünket, bőröndünket, manónkat és hangszereinket vittük a „vásárba”.

A Művészetek Völgye nem egy átlagos hely, így legekben szeretnék beszámolni róla:

  • legkönnyebb dolog a hat személyes Kerekítő sátor kiugrasztása volt-öt perc.
  • legnehezebb pedig az összecsukása, mely egy öt fős akrobatikus csapatmunkát igényelt.
  • leghűvösebb Kucsera Klári biatorbágyi foglalkozásvezetőnk férjének, Petinek lehetett, aki véletlenül, vagy optimistán egy szál gumipapucsban és térdnadrágban töltött el három napot a kapolcsi felhőszakadásokban, utcai árban és dagonyában. Nem könnyen húzta ki pacskerjában négy éves leánykáját a Kaláka Versudvar előtti mocsárból, amibe Csenge gumicsizmástúl majdnem térdig ragadt…stúl-stúl-stúl...
  • legmegtévesztőbb ruhadarabot Papucsos Peti találta: a beázott sátrat hősiesen szárazra törölte egy előzőleg helytálló kolléga, Töreky Zsuzsi által ottfelejtett zöld termópulcsival. Becsületére legyen mondva, hogy a következő napon érkező háromgyermekes Cseke-Marosi kecskedudás-néptáncos-Tippentős családnak készítette elő a terepet.
  • leglanyhább dolog, mely a legszigorúbb esethez vezetett: az egyik duplamatrac volt, mely sajnos reggelre mindig leeresztett. Igen ám, de mikor a kis Bodza került volna földközelbe, anyukája szaladt a pajtába babzsákért… de nem úgy van az! Az éjjeli őr, nem mert semmit sem kiadni az alvó főnökség szóbeli engedélye nélkül. Eszter nem tágított, igen hosszas érvelés és véget nem szakadó kesergés után végül babzsákkal iszkolt vissza. Ebből is látszik, hogy a Kaláka Versudvarban mindenki a maximumot nyújtotta a ráosztott szerepben. Bizony az őrzés és védelem is. A kilenc napos felpödört végű karszalagomra is rákérdezett egy nálamnál 20 évvel fiatalabb jegyellenőr, mintha csak egy bliccelő, vagy rosszalkodó ovis lennék: hogy „Mi ez???????Mitől ilyen???”-közben lenézően a megviselt karszalagomra mutatott.
  • legszagosabbak mi magunk voltunk, hiszen az udvar kedves házigazdái, akiktől a mosdó kulcsát lehetett volna elkérni, mindig azt mondták, hogy már valamelyik fellépő vagy udvari munkás elvitte, így mi soha nem jutottunk be, még szerencse, hogy két naponta váltottuk egymást…
  • legszűkösebb éjjeli menedékhely: egy éjszakát a kocsi csomagtartójában is aludtam (Lányom a hátsóülésen), ehhez a vizes palackkal megoldott fogmosás dukált.
  • legkényelmesebb éjszakát Töreky Zsuzsi, dombóvári kollégánk közeli nyaralójában tölthettem a hétnyitó csapattagokkal.
  • legtávolabbról érkező foglalkozásvezetőnk Bánkiné Révész Adri és a hegedűje volt-egyenesen Orosházáról. 
  • legközelebbről pedig Farkas Vera jött-Pápáról.
  • legtöbbször én fordultam meg a helyszínen, Budapest közt ingázva a nyitó és záró hétvégére.
  • Ennek a legjobban örültek: a felvett stopposok.
  • leggyorsabban oda és elillanó, de a kisgyermekek emlékezetében ettől még nyomot hagyó budapesti foglalkozásvezetőink: Kővári Eszter és Farkas Katalin voltak, akik a hét középső napján villantottak.
  • legnagyobb médiaesemény számunkra az volt, amikor kijött a TV és a július 26-ai Balatoni Nyár című adásban a Kerekítős családok, Szabó Emese (Szegedről) és Szabadkai Anna (Kecskemétről) vezetésével szép, éneklő-mondókázó háttér lettek.
  • legkeresettebb tárgynak a pajtakulcs bizonyult, hisz ennek az épületnek a pókos zugában várakozott Kerekítő manó a napi fellépésére az összes foglalkozáshoz szükséges felszereléssel: szőnyeg, babzsák, hangszerek…
  • legváltozatosabb programkínálathoz nem kellett kimozdulnunk az udvarból: versfitness-torna reggelente, majd egész nap gyermek és felnőtt programok váltották egymást, köztük versfaragás Lackfi Jánossal, Szalóki Ági, Kányádi Sándor, Misztrál, Sebő, és a mindennapi Kaláka.
  • legkényelmesebb és legérdekesebb „szomszédság” a Palya Udvar függőágyai voltak, ezen belül a legviccesebbnek Bea árverése bizonyult, melyet a Tánceánia javára szervezett. Bea egyik régi rajongói fotója, mely csak a lábát ábrázolja (!?) egy nagypapához került, a bácsi feleségének jóvoltából, egy 2011-es majdnem üres notesze pedig hozzám.
  • legfinomabb lepény a mi udvarunkban volt, a legművészibb limonádé (úszó narancs, citrom, dinnye és piros cukorbogyó) pedig a Kaláka Versudvar előtt kínálta magát. Persze a távolabbi rétesek, juhtúros langallók és saslikok is ízletesek voltak.
  • legszebb kirakodóvásári terméket igazságtalan volna megnevezni, annyi minden tetszett: nemez kiállítás, kerámia nyakék, pathcwork munkák, és cukiságok….
  • legmesszebbre szálló  tünemény Cseke Attila kecskedudájának hangja volt. Messze szárnyaltunk, táncoltunk vele.
  • A legmeghatóbb, a legörömtelibb, a leghálásabb és a legvidámabb pillanatokat, mint oly sokszor és annyi helyen, a hozzánk látogató családoknak és gyermekeiknek köszönhetjük! Köszönjük!

Kovács Judit 2011. augusztus 1.

Ui: A legszúrósabb eset: induláskor felpakolás után bevágódva az ülésre, a motor indításakor a lábfejembe csípett egy méhecske. A kis huncut! Lehet, hogy ugyanaz, aki korábban Kányádi Sándor bácsi ujját megcsípte a Kaláka Versudvarban???

Eddigi látogatók

1186833

Copyright © 2009-2017 Kerekítő
Ölbeli játékok és mondókák - Baba-mama foglalkozás.
Minden jog fenntartva.