Írások

Éjszakai műszak: különalvás-együttalvás

Éjszakai műszak: különalvás-együttalvás

Nincs olyan kisgyermekes anyuka, aki még ne találkozott volna éjszakai felsírással, ébredéssel. Ahány gyerek, annyiféle, különböző alvásigénnyel, habitussal, korszakokkal.

Az egyedüli, amit némiképp mi is befolyásolhatunk a témában, az tán a gyermek alvási szokásai. Az anya befolyásolja a baba alvását című cikk a Mindennapi Pszichológia című lap 2009. decemberi számában jelent meg. Egyike a sok, altatásról szóló gondolatnak és megfigyelésnek.

Féligazságok

Az írás alaptétele, miszerint az éjjel sokszor felriadó gyermek a mi hibánk, és a szülő tudatalatti elvárásához igazodva lesz valaki jó vagy rossz alvó, csak féligazság. Tulajdonképpen eddig is tudtuk, hogy a gyerekek antennái érzékenyek és megtéveszthetetlenek, tehát pontosan megérzik, mikor meddig mehetnek el. Azzal is tisztában voltunk, ha három napig sírni hagyunk egy gyermeket és elvárjuk, hogy segítség nélkül aludja át az éjszakát, onnantól nagy valószínűséggel úgy alszik, mint a bunda, és nem lesz éjjeli ébredő.

Csakhogy ez nem biztos, hogy feltétlen jó! A lelki fejlődésre sem biztos, hogy jó hatással van, hiszen ez csak egy betanult válaszreakció, adott estben a természetes igények magában való elfojtása, mely a későbbiekben más területen jelentkezhet, olyankor, amikor erre már nem is gondolunk, (akár a későbbi kapcsolataiban). Tehát a cikkben említett megfigyeléssel nem jutunk sokra.

Ősbizalom születése

Ha az élet első három évében figyelmen kívül hagyjuk az ősbizalom kialakulását, az eredendő testi szükségletek kielégítését, nem biztos, hogy hosszútávon is jól járunk. A gyermek a felsírását nem merényletnek szánja a szülei ellen. Csak a kilenc hónapon át megszokott szívdobogásunkat akarja joggal tovább élvezni, a bőrünk illatáról és nyugtató melegségéről nem is beszélve... Ezt tudják a jekána indiánok még a mai napig, hogy a síró gyerek üzen, és szeretne a közelünkben lenni. A csavar pedig az, hogy társadalmukban nagyon ritka a sírós gyerek, általában békések, nyugodtak, nem ismerik a felnőttkori depressziót és lelki bajokat sem, hisz az első pár évben a gyermekek igény szerint vannak hordozva, szoptatva és együtt alszanak szüleikkel. Ahogy elkezdenek mászni, járni, már nem annyira vannak az anyukájukhoz kötve és mivel szüleik bár kezdettől fogva kielégítik a kicsik igényeit, amikor le szeretnének válni akkor egy meglepően önálló kis lénnyel van már dolguk, és olyankor már csak abban segítenek nekik, amiben a kicsi kéri. Tehát nem rohangálnak olyankor már veszetten utánuk, hogy baj ne érje őket, nem tesznek el minden veszélyes eszközt vagy akadályt az útjukból, nem utasítgatják őket. Természetesen, a gyermekekben bízva terelgetik utódjaikat. Csak pár fontos korlátot, kapaszkodót, törzsi szabályt és kötelességet örökítenek rájuk. Ebből is látszik, hogy a testi szükségletek korai kielégítése nem jár együtt sem elkényeztetéssel, sem önállótlansággal a későbbiekben. A mi társadalmunkban is csak akkor szokott ez előfordulni, ha már nem is a gyermeknek van szüksége az együtt alvásra és a hosszan tartó szoptatásra, hanem az anyának!!! Esetleg tudat alatt magánál tartja a gyermeket, hogy a férj felé is még több ürügy lehessen a kapcsolat lazítására, ami a házaséletet illeti. Ezzel meg is érkeztünk oda, hogy ahány ház annyi szokás.

Alvási szokások és alternatívák

Ha valaki nem tud a gyermekével egy légtérben aludni, ne tegye. Ha a férjét zavarja, akkor is más megoldást kell keresni az első pár évre. A házasélet amúgy nem lehet ennek a függvénye, ha az együtt alvók nehezebben tudnak emiatt egymásra hangolódni az valószínűleg nem a gyermek ott alvása miatt van, vagy alakult ki. Amikor gyermekünk születik amúgy is nagyon kreatívvá kell válnunk, és ez a rugalmasság adott esetben a házasélet színterén vagy időpontjában is hozhat újabb megoldást. Lényeg, hogy úgy alakítsuk az alvási szokásokat, hogy a család minden tagja elégedett legyen.

Amit mindenképp javaslok, hogy legyen a gyermeknek kezdettől fogva külön kiságya, amit aztán vagy a szülői ágyhoz tolunk, vagy a miénkben alszik, de legyen meg a lehetőség, hogy abban fektetjük le. Így amikor nagyobbacska és már megérik a különalvásra, legyen hova visszaszoknia.

Igények és megoldások

Nem a szülő, hanem a gyerek tudja jobban, hogy mikor mire van szüksége az alapvető szükségletek terén. Nem hiába mondta egyik előadásán Ranschburg Jenő, hogyha a szülő engedelmes szüleje a gyermeknek az első három életévben, akkor lesz később a gyermek engedelmes gyereke a szülőnek!

Ha mégis elhúzódik egy korszak, és úgy érezzük, hogy stagnál lelki fejlődésük, akkor ne az ő szokásain próbáljunk erőszakkal változtatni, hanem a saját életünket, párkapcsolatunkat és családunk mozgatórugóit vizsgálgassuk, a régről hozott beidegződéseinkkel, reakcióinkkal együtt... A gyermeki viselkedés sokszor tükröt tart, annak aki a legtöbbet van vele, és aki persze a legjobbat akarja neki, de ösztönből is néha nem jó döntést hozunk. Könyvszagúak sem lehetünk persze, de elbízott ösztönlények sem (abban a hitben, hogy minden úgy jó, ahogy velünk csinálták vagy épp az ellentetjén erőlködünk). Meg kell tanulnunk rátalálni a harmóniára ebben is. Továbbá nem érdemes bedőlni bármilyen ötletnek, receptnek, ami másnak bevált.

Ami segíthet:

Legfontosabb a türelem, az első három év fárasztó éjszakái hamar elröppennek. Hangolódjunk rá a gyermekünk igényeire úgy, hogy nekünk is jó legyen. Ha ez nehéz gondoljunk arra, hogy csak átmeneti időszakról van szó, hisz az egészséges lelki fejlődésű gyermekek óvodás kortól már nem igénylik a szoros testi kapcsolatot éjjelente, ha nappal elég időt fordítunk rájuk. Állandó kialvatlanság esetén próbáljunk ki új feszültség levezető módokat, valakin a jóga, a torna, vagy egy klub, új közösség segít. Kérjünk segítséget a rokonságból, hogy többet pihenhessünk, kikapcsolódhassunk. Ilyenkor megengedtetik, hogy ússzon a lakás, inkább egy vidám anyuka a kupiban, mint egy kimerült hatfogásos ebédet főző takarítógép, a gyerekek biztos, hogy az előbbit választják.

Legyünk kreatívak: valakinek segítség, ha hétvégén éjjel az apa futkos a gyermekhez, ha már nem szopik, vagy megoldás a nagyágyhoz tolt kiságy. Ha valaki együttalvás mellett dönt, akkor jó nagy franciaágyat vegyen. A magabiztosság pedig fontos, ha valamit nem is szuperül csinálunk, de magabiztosan az kevésbé árt a gyermeknek, mintha nagyon odafigyelve, de önmagunkat megkérdőjelezve hozunk neveléssel kapcsolatos döntéseket. Ha valaki úgy érzi, szíve joga az első három évben is minden éjjel egyhuzamban aludni, különben morcos anyává válik, próbálkozhat az alvásra szoktató módszerekkel, de ez esetben legyen eltökélt és nappal próbáljon meg a gyermek igényei szerint törődést és figyelmet szentelni palántájának.

A könyv, mely a jekánákról szól: Jean Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában. Megjegyzem, hogy attól, hogy nem oly mód élünk együtt a gyermekünkkel még lehet kiegyensúlyozott felnőtt, és ha valaki fájó derékkal és feszülten hordozza babáját, akkor sem lesz gyümölcsöző a dolog, sőt!

De jó, ha tudatában vagyunk annak, hogy a kicsik esélye a boldog és harmonikus életre nő, ha mi készek vagyunk önfeledten babusgatni, altatgatni őket, és olykor virrasztani velük.

Az esti szertartáshoz pedig mind a külön és együttalvóknak ajánlom Álomkóc című altatódalos CD-nket, melyről sok álomba ringató dallam megtanulható.

Kovács Judit, drámapedagógus, 
www.kerekito.hu, www.alomkoc.com

Eddigi látogatók

1186833

Copyright © 2009-2017 Kerekítő
Ölbeli játékok és mondókák - Baba-mama foglalkozás.
Minden jog fenntartva.