Jelesnapi kalendárium

Húsvéti ünnepkör

Húsvéti ünnepkör

Mike Varga Csilla, csákvári foglalkozásvezető összeállítása:

A tavaszi népszokások egyik nagyobb ciklusa a nagyheti-húsvéti ünnepkör. A keresztény év felépítése Krisztus életének eseményeit követi,de az ünnepek a Nap járásával is összefüggésben vannak. Húsvét a tavaszi napéjegyenlőséggel esik egybe, a jeles napi szokásaiban ötvöződnek a keresztény vallás és az ősi természetvallások elemei. Húsvétot 40 napos előkészületi idő, a nagyböjt előzi meg, mely Jézus negyvennapos sivatagi böjtjére emlékeztet. A nagyböjt Hamvazószerdával veszi kezdetét, Nagyszombaton, Krisztus feltámadásával ér véget. Az ünnep magyar elnevezése is onnan származik, hogy ekkor ért véget a hústól való tartózkodás időszaka. Húsvét mozgó ünnep, időpontját i. sz. 325-ben a niceai zsinat a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapban állapította meg. (Ez az időszak március 22-április 25. közé esik). Ez az időpont a VIII.szd-tól vált általánossá. Húsvét jól ismert jelképei a tojás, a bárány, a tűz, a víz, a nyúl.

Hamvazószerda

A böjt vallásos gyakorlata a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozat és a könyörgés kifejeződését szolgálja. A böjt, "bűt" szavunk a magyar nyelv szakrális pogány rétegéből került át a keresztény szóhasználatba. A régi időkben nagy fegyelmet tartottak ebben, csak kenyeret, sót, száraz növényi eledeleket volt szabad fogyasztani, napjában egyszer. Ma már enyhültek a szabályok, Bullinger szavai pedig egészen másfajta böjtre hívják a fel a figyelmet: 
"Ha igazán akarsz böjtölni: egyél, igyál, aludjál, de a test ápolása folytán ne legyél elbizakodott… Tarts böjtöt a gonosz cselekedetekben, tartsd távol magad a gonosz beszédektől, tartóztasd meg magad a gonosz gondolatoktól" 
Hamvazószerdán (és nagyböjt első vasárnapján) az előző évben megszentelt és elégetett barka hamujából a pap keresztet rajzol a hívek homlokára, miközben ezt mondja:"Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!" Ez a szokás az őskeresztény egyház azon hagyományából merít, hogy a hívek a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást.

Kövércsütörtök

Húshagyó vasárnapot (a nagyböjt első vasárnapját) megelőző csütörtök, az elnevezés a nap hagyományaival függ össze. Ezt a napot minden archaikus tájon nyilvántartják, többféle elnevezése van: zabálócsütörtök, torkoscsütörtök, zsíroscsütörtök, csonkacsütörtök. A hosszú böjt előtt ezen a napon fogyasztották el a farsangi maradékot.

Virágvasárnap

A Húsvét vasárnapot megelőző vasárnap, Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának emléknapja, ezzel a nappal kezdődik a nagyhét. A hívők barkaágakkal mennek a templomba, ahol a barkát megszentelik, körmenetet tartanak, passiót énekelnek. A barkaszentelés ill. eredetileg pálmaszentelés a VIII. szd-tól szokás. (A kiszézésről, villőzésről külön összeállításunkban olvashattok.)

Nagyhét

A természet tavaszi megújulása az embereket is megújulásra, tisztálkodásra indítja. Ezek az ősi szokások az ember egészségének és jólétének megóvására, a betegségek távoltartására, a háztájék és jószágok megoltalmazására irányulnak. Az ezekkel összefüggő mágikus cselekedetek a magyaroknál leginkább nagyhéten történnek. Az emberek rendbetették a portájukat, az istállót, szerszámaikat, elhalt hozzátartozóik sírját felfrissítették, virágokkal díszítették. 

Nagycsütörtök

Az utolsó vacsorára emlékeznek a keresztények. Az egyetlen nagymisén egyszerre szólalnak meg Glóriára az orgona, a csengők és a harangok, hogy aztán nagyszombatig elhallgassanak. A harangokat a fiúk kereplőkkel helyettesítették. Jézus az utolsó vacsorán elmondja baljós előérzeteit, beszél a feltámadásról, kenyérrel "Vegyétek, ez az én testem" és borral " Igyatok ebből, mert ez az én vérem" kínálja tanítványait, majd megmossa lábukat, példát adva nekik. 

Nagypéntek

Jézus elindult a Golgota hegyére, ahol keresztre feszítették. Ez a nap gyászünnep, a templomokban a passiójáték Golgota-beli részét éneklik ezen a napon. A csíki székelyek hosszúnapnak, az északi csángók aszupénteknek is nevezték. Krisztus nem a Kálvárián, hanem húsvét hajnalán dicsőült meg. Viszont kálvini felfogás szerint a megváltást már Krisztus kereszthalála meghozta. Ezért a református egyház nagypénteket tekinti legnagyobb ünnepének. 
A víz mágikus szerephez jut ezen a napon, több vidéken a fiatalok már hajnalban a patakra mentek fürdeni, hogy egészségesek, szépek maradjanak. Haza is vittek a vízből, a húsvéti ünnepek alatt ezzel mosakodtak. Mosakodás közben ezt mondogatták: "Az én vizem folyjon el,az én szeplőm múljon el!" Nagypénteken szigorú böjtöt tartottak, jellegzetes étele a cibere korpából és aszalt gyümölcsből készült, ill. a savanyúleves. A nagypénteki tűzgyújtás majd annak eloltása Jézust jelképezi. 
Hazánkban szokás volt a Júdás égetés, Pilátus égetés ill. ezek változatai a Júdás verés, Pilátus verés. A nagyhét egyik napján a gyerekek a templomban vagy előtte nagy zajt csapnak, üres ládákat, hordókat zúznak össze. Tolna megyében pl. egy deszkára Pilátust ábrázoló emberi alakot rajzoltak , ezt verték a gyerekek. A népi magyarázat szerint ez a zsidók lármázását utánozza Pilátus előtt, vagy a természet hangját (égzengés, mennydörgés) Krisztus halálakor.

Nagyszombat

A nagyhét és a böjti időszak utolsó napja, Húsvét vigiliája. A középkorban szokás volt a templomok udvarán tüzet gyújtani, ez ma is több helyen élő szokás. Az ősegyházban a nagyhét utolsó három napján Krisztus halálának emlékezetére eloltották a gyertyákat és csak a feltámadás ünnepén gyújtották meg újra. Az egyházi szimbolikában a kialvó majd újra fellángoló tűz Krisztust jelképezi, más magyarázat szerint a kovakő, melyből tüzet csiholnak: Krisztus, a tűz pedig: a Szentlélek. A tűzgyújtás, tűzszentelés gyakorlata ma is él. 

Szokás volt a vízszentelés, a szentelt vizet a hívek otthonukba vitték, meghintették a falakat, állatokat, ételeket, hogy a rossz szellemeket távol tartsák. 
A nagyheti határkerülés a középkorban egyházi szokás volt, majd népszokássá lett. Arra szolgált, hogy a szántóföldek mágikus körüljárásával a zsendülő vetést védjék. Több magyar településen, Zalaegerszegen, Tiszaszentmártonban, Zsurkon, Szegeden is a tatárok, törökök visszaveréséhez fűzték a határjárás eredetét, mely során nagy zajt csapva, sípolva járták körül a várost, települést, a nagyszombati körmenethez kapcsolódva.

Húsvét

Jézus feltámadásának valamint a tavasz megérkezésének örömünnepe. A nép kioltotta a régi tüzeket, hogy otthonában az új szentelt tűzzel gyújtson világot. 
A húsvéti szertartásokhoz tartozott az ételszentelés, először a bárány, majd később a sonka, a kenyér megszentelése. A XII. szd-tól a tojásszentelés is általánossá vált. Egyes vidékeken ezen a napon tartották a határkerülést, bő termésért, békéért imádkoztak. Székelyföldön a határkerülés után a legények színes szalagokkal, hímes tojással feldíszített fenyőágat tűztek kedvesük kapujára, amit hajnalfának neveztek. 
Ismert volt a Húsvéti korbácsolás szokása. A legények termékenység varázslás céljából négyszögre fogott korbáccsal, sibával "megverték" a lányokat, akik borral és a sibára kötött színes szalagokkal viszonozták a verést. Ez a szokás főként Dunántúlról ismert. 
Szintén Dunántúli szokás a zöldágjárás.A lányok a falu végén sorban állnak, kapus játékot játszanak.

Húsvéthétfő

Egyes vidéken vízbevető hétfő, húsvét másnapja, az emberi örömnek, elsősorban a fiatalságnak az ünnepe. 
Székely szokás ezen a napon a hajnalozás, a legények Húsvét napján papírszalagokkal, kifújt tojással díszített ágat tűztek kedvesük kapujára. Ahol hétfő reggel ágat találtak ott a leányt derekasan meglocsolták. 
A húsvéti locsolás, korbácsolás a termékenységvarázslást és a rituális megtisztulást jelképezte. Az ajándékba kapott piros tojás olykor a szerelem kifejezését is jelentette. Egyes vidékeken a tojásokat párban, párosával festették, így adták a kedves locsolóknak.

Az öntözés eredete még nem egészen tisztázott. Mindenesetre keresztény hagyományok is szövődnek bele, hiszen hajdan a vízbemerítéssel, leöntéssel történő keresztelés húsvét táján volt.  Pereszlényben és másutt is azt tartják, hogy annak emlékére locsolkodnak, mert a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat.

A tojás a termékenység, a Nap, a természet ill. az élet újjászületésének a jelképe. A tojásfestés és az azzal való ajándékozás a kereszténységet megelőző pogány időkbőlered: a tavasz megünneplését jelzi. Európában, ázsiában és észak-Afrikában is találtak őskori sírokban tojáshéj maradványokat. A tojásfestés népszokásként a XX. századig elsősorban Kelet-Európában maradt fenn. Kezdetben egyszínűre festették a tojásokat, az alapszíneknek különböző jelentése volt. A legkedveltebb szín a piros, az élet, a vér (Jézus vére), az öröm és a szerelem színét jelképezte. Egyfajta vallásos magyarázat a piros színre egy öreg néni szerint: Jézus keresztre feszítésekor egy asszony ment arra tojásokkal a kosarában. Lerakta a kereszt tövébe, imádkozni kezdett, közben egy csepp vér rácseppent és az megfestette az egész kosár tojást, ennek emlékére festik a tojást pirosra. A tojásdíszítés ideje a Nagyhét, egyes vidékeken a Nagyszombat volt. 
A díszített tojás neve hímes tojás. A hímzésnek országonként, népcsoportonként, tájegységenként különböző technikái és motívumai alakultak ki. A díszítés előtt a tojások felületét mértanilag négy, nyolc ill. négy hosszú mezőre osztják, ezek adják ageometrikus, vagy virágminták keretét. érdekességként álljon itt néhány magáért beszélő díszítménynév: tulipános, rózsás, villás, almás, cserleveles, rozmaringos, leveles, gyöngyvirágos, tyúklábas, virágos, fenyőágas, tölgyleveles, gereblyés, csillagos. 
Magyarországon legelterjedtebb tojáshímző technikák a vakarás, berzsenyelés, tojásírás, pingálás, vasalás-patkolás. A vakarás során a festett főtt tojásokra karcolják szeggel vagy bicska hegyével a mintát. Berzsenyelés másik neve a levélrátét, szép formájú, kisebb méretű leveleket eres oldalával helyezik a főtt tojásra, vékony harisnyával vagy gézzel rögzítik, így teszik a festőlébe. A tojás íráshoz használt speciális eszköz neve íróka, vagy gica, ezzel olvasztott viasszal írják a mintát a tojásra. A viasz megszilárdulása után teszik a festőlébe, festődés után újra fel kell melegíteni a levet, ezáltal felmelegszik a viasz és könnyen letörölhető a tojásról. A pingálás a legújabban elterjedt technika. Ecsettel festik a mintát főtt vagy kifújt tojásra, a mintákat főként díszített népi edényekről másolják. 
A legritkábban előforduló vasalt, patkolt tojást "szerencsetojásnak" is nevezik. 
A hagyományos tojásfestéshez növényi festék anyagot használtak, ezeket ma is lehet alkalmazni, íme néhány ötlet: 
Piros: Festőmályva szárított szirmai 
Vörös: gesztenye, szurokfű, vöröshagyma héja 
Sárga: zöld dió héja, kutyatej gyökere, narancs 
Barna: lilahagyma héja, vadalmafa, vadkörtefa héja vegyesen, a dió kopáncsa 
Zöld: zöld búza, nyírfalevél, feketebodza zöld bogyója 
Lila: nyárfa virága, áfonyabogyó 
Kék: búzavirág, ibolya, őszi kikerics 
Mindegyik színre igaz, hogy szárított növényekből nyerhetők, egy liter vízhez kb 10 dkg szükséges, amit a megfelelő erősségű szín eléréséhez 4-5 óráig áztatni kell festés előtt.

Íme néhány locsolóvers:

Feltámadt a Jézus, mondják az írások, 
Vízöntő hétfűre buzognak források. 
Eljöttem hezzátok ifiú létemre, 
Hogy harmatot öntsek egy szép növendékre, 
Mert ha meg nem öntöm ezen esztendőben, 
Nem virágzik szépet nekünk jövendőben. 
Virágozzék szépet, ékes virágokat, 
Nyerjen az egekben fényes koronákat. 

(Háromszéki beköszöntő)

"Ákom, bákom berkenye, 
Szagos húsvét reggele, 
Leöntjük a virágot, 
Visszük már a kalácsot." 

(Kósa-Szemerkényi: Apáról fiúra)

"Húsvét másodnapján mi jutott eszembe, 
Egy üveg rózsavizet tettem a zsebembe, 
Elindultam véle piros tojást szedni, 
Engedelmet kérek,szabad-e locsolni?" 

(B.gym. 1516.sz.)

Nagyböjt után Húsvétvasárnap és Húsvéthétfőn ismét lehetett táncolni, még ma is él a húsvéti bálok szokása, újra kezdődik a lakodalmak ideje is. Húsvétkedd egyes vidékeken a visszalocsolás ideje volt, a lányok locsolták meg a legényeket.

Fehérvasárnap

A húsvéti ünnepkör zárónapja. Neve eredete hogy a Nagyszombaton megkeresztelt katekumenek ekkor vették le fehér ruhájukat. Keresztszüleik megvendégelték őket,később amikor már újszülötteket is kereszteltek ezen a napon történt a leendő keresztszülők, keresztkomák kiszemelése, innen ered a komálás, komatálküldés, mátkálás szokása. Ez a szokás ismét példa arra, hogyan keverednek a vallásos és profán szokások. A fehérvasárnapi komatálküldés hazánkban főként a Dunántúlon honosodott meg. Fiatalok egymást testvérré fogadták, sírig tartó barátságot kötöttek a legények magázódtak ezután és komának, a lányok mátkának szólították egymást. Szépen feldíszített mátka-ill. komatálat készítettek. A komatál tartalma tájanként változott, de nem hiányozhatott belőle a hímes tojás, kalács, kis üveg ital. Az ajándékot kapóval tálat cseréltek, vagy csak a tartalmát cserélték ki, így küldte vissza. Az átadás énekelt, mondott köszöntő kíséretében történt.

Komatálat hoztam, 
Fel is koszorúztam, 
Koma küldte komának, 
Hogy váltsa ki magának. 
Ha nem váltja magának, 
Küldje vissza komának. 

Kéthely

Forrás:

Dömötör Tekla: Naptári ünnepek népi színjátszás 
Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium 
Kerényi György: Magyar énekes népszokások 
Ludánszkiné Szabó Éva: Óvodai zenei hagyományápolás-népszokások
http://www.kepek.polgarinfo.hu
http://jelesnapok.oszk.hu

Eddigi látogatók

1153966

Copyright © 2009-2017 Kerekítő
Ölbeli játékok és mondókák - Baba-mama foglalkozás.
Minden jog fenntartva.