Lélekkerekítők

Az ölbeli játékok, mint a drámapedagógiai és a művészeti nevelés bölcsője

Az ölbeli játékok, mint a drámapedagógiai és a művészeti nevelés bölcsője

Az óvodát megelőző korosztály esetén is beszélhetünk drámapedagógiai megközelítésről, annak ellenére, hogy természetesen nem a megszokott óvodai és iskolai módszertan kicsikre való alkalmazásáról van szó.

 A foglalkozások során mi felnőttek játszunk a hangunkkal, a tekintetünkkel, a mozdulatainkkal, sokszor kilépünk szülői szerepünkből, és hátrahagyjuk felnőtt mivoltunkat is. Így közelebb kerülünk gyermekünk játékvilágához, érzelemvilágához. Igazi cinkosokká válhatunk, mely a hétköznapok nehezebb helyzeteiben később is sokat segíthet.

Kezdettől fogva játszunk a gyermekkel, beszélünk hozzá, megérintjük, mondókázunk vele, énekelünk neki. A művészet eszközével való művészetre nevelés születéstől elkezdődik. Gyermekünk pár hónaposan már mindent lát, hall, érez, és persze mindent alaposan elraktároz. Nagyon hamar eljön az ölbeli játékok ideje, azaz a felnőtt és gyermek kétszemélyes játéka. Mint a későbbi, óvodai, iskolai drámajátékoknak, már ezeknek is kapcsolatteremtő, érzékelésfejlesztő, feszültségoldó, személyiségfejlesztő hatásuk van. Itt a kapcsolatteremtés az édesanya és a még beszélni sem tudó gyermek között alakul ki, ismerkednek egymással, épül a bizalom, mely a későbbi társas kapcsolatok alapja. A kicsik ezeken a játékokon keresztül jutnak kellő önismerethez, és a világ is szüleik ölében kezd el kitárulni. Gondoljunk a testtudatot fejlesztő testrész érintgetős mondókákra, ahol anya és gyermek szimbiózisa már kezd megszűnni, a játékokon keresztül vezet az út az irányokhoz, arányokhoz, a mindennapi tevékenységek (sütés, főzés, fűrészelés) és az állatvilág felölelésével. 
Jótékony hatásuk van a memóriára, a figyelemre, a beszédfejlődésre, és a korai zenei nevelés alapköve is. A gyermek ebben a korban a számára legfontosabb személytől, az édesanyától kapja meg a közös játék élményét. Egymást ajándékozzák meg önfeledt pillanatokkal, melyek mélyítik kapcsolatukat. Sokan ösztönösen, nem tudatosan de élnek a játék, a humor és az énekek erejével.
A Kerekítő baba-mama foglalkozás segít a szülőknek korai játék- és zenei élmények felidézésében. Az érzelmi nevelés hatással van a gyermekek értelmi fejlődésére is. A gyermekek abból tanulnak, amit szeretnek, és attól tudnak tanulni, akit szeretnek! Kisgyermekkorban a tanulás maga a JÁTÉK! A foglalkozásokon magam is játszom, a játék, bár nem annak tűnik sokszor, és természetesen olykor humorral társul, mégis komoly dolog, túlmutat önmagán.
Úgy gondolom, hogy a drámapedagógiai területén is érdemes lentről építkezni. Egy ölbeli játékokon, énekszón nevelkedő kisgyermek sokkal nyitottabb lesz az óvodai és a későbbi iskolai drámajáték tevékenységekre. Az ölbeli játékok látszólagos egyszerűségük ellenére nagyon összetett kincsei nyelvünknek. A legegyszerűbb egysoros höcögtetőnek is sajátos nyelvi világa van, recitálva mondjuk, lassulunk, gyorsulunk és mozdulatsorral kísérjük. Egy jól eljátszott játék hasonlatos egy kicsiny drámához, lassan kibontakozó, növekvő feszültséggel jár és a végén elhagyhatatlan a feszültség oldása, bizonyos csattanó formájában (lógázás, csiklandozás, feldobás…). Ezeket az alig egy perces játékokat sokszor egymás után érdemes játszani, hogy a csattanó, a lassulás, gyorsulás újra és újra megszülethessen a gyermek nagy örömére. Mint a drámajátéktevékeynségben is a hatás kölcsönös, a résztvevők (jelen esetben a gyermek és a felnőtt) adok-kapok játéka ez is.
Bátran mondhatjuk, hogy a művészeti nevelés bölcsője is egyben. Ha elképzeljük a művészetek kastélyát, a termek ajtaján különböző feliratokkal: színház, bábművészet, irodalom, zene akkor az előszobára kiakaszthatjuk az ölbeli játékok feliratot. Hiszen ide az előszobába, ha beléptünk és felakasztjuk kabátunkat, levesszük cipőnket, kizárjuk a külvilág forgatagát, akkor arra leszünk figyelmesek, hogy népköltések, rigmusok, dallamok, tempóváltások, humor, ritmus, rímek és egy kész kis fantáziavilág édes fogságába kerültünk. A gyermekek még nem értik de érzelmi világukra már hatnak, és akit az előszobában pozitív élmények érnek azok később bátran nyitogatják a többi terem ajtaját is.
Ezért tartom fontosnak, hogy minden szülő, nagyszülő, baba-mama foglalkozásvezető, bölcsődei gondozónő, óvónő, és gyermekvigyázó sajátítsa el népi ölbeli játékainkat a legkisebbek legnagyobb örömére.
Zárásként álljon itt egykori tanárom, Sándor Ildikó Tücsökringató-ölbeli játékok című kötetének (2005., Hagyományok Háza, Népművészeti Módszertani Műhely) bevezetőjéből egy részlet:
„Legelső élményünk, még születésünk előtti időszakból, hogy halljuk anyánk szívének szabályos, ritmusos dobbanását, érezzük minden mozdulásánál, ahogyan ringatózunk. Körülvesz minket, körülölel a biztonságot adó anyaméh. Valaha az újszülött gyermek első játéka volt, hogy anyja az ölébe vette, ringatta, megérintgette, testrészeit megnevezte egy rövid mondóka segítségével: Ezek a játékok mintegy a folytatását jelentik az anyaméhbeli élményeknek. Újra és újra felidézik a gyermekben azt a jó, biztonságos állapotot, közben segítik az átmenetet, gyengéden átvezetnek a kinti világba.
Anyaként fedeztem föl az ölbeli játékokat... Megértettem, hogy e játékok legalább annyira jók a gyerekkel játszó felnőtt számára is, hiszen megadják az együttjátszás élményét, gazdagítják, elmélyítik, meghittebbé teszik érzelmi kötődésünket.”
Szép heteket, szép napokat, szép és élmény teli pillanatokat kívánok minden kedves olvasómnak, játszó gyermeknek és felnőttnek!

Kovács Judit

Eddigi látogatók

1137433

Copyright © 2009-2017 Kerekítő
Ölbeli játékok és mondókák - Baba-mama foglalkozás.
Minden jog fenntartva.