Lélekkerekítők

A „siettetés”

Sietünk de hova?

Olykor a szülő szeretne elébe menni a fejlődési fokoknak, hajlamosak vagyunk az aggódásra, félünk, ha gyermekünk bármiben is lemarad, akkor azt hisszük egyben kimarad valamiből. Öngerjesztő folyamat ez, amiben szerepe van bizonyos fejlesztés jellegű délutáni elfoglaltságokat ígérő intézményeknek, szervezeteknek, és néha a szomszédanyukának is...

Kimondatlan elvárások

Baba mama foglalkozásvezetőként úgy látom, hogy sokszor a szülőtől függ, hogy miben, mit lát, és milyen kimondott és kimondatlan elvárásai vannak a gyermekkel szemben, függetlenül attól, hogy otthoni együttlétről vagy egy baba mama foglalkozáson való részvételről van-e szó. A Kerekítő foglalkozásokon kötetlenül vesznek részt a gyermekek. Szabadon vannak, mindenki kora, fejlettsége, vérmérséklete és pillanatnyi kedve szerint vesz részt a játékokban. A szülők itt sok mindent tanulnak, ami aztán otthon a mindennapokban segítségükre van: altatódalok, dünnyögők, lovagoltatók. Törekszünk rá, hogy olyan benyomást is szerezzenek, hogy hagyják a gyereküket a saját tempójukban kibontakozni. Mindenki más. Aki többször jön, tudja, hogy az egy ideig sarokba vagy ölbe bújó kicsi egy idő után felszabadultan utánoz minket és élvezi a közös játékot, valaki pedig csak több hónappal később otthon kezdi el ontani magából a mondókákat, és kéri az ölbeli játékokat, melyek valóban anyanyelvünk, zenei anyanyelvünk és a testi-lelki fejlődés alapkövei.

Mire jó egy kötetlen baba-mamafoglalkozás?

Milyen jó, hogy a játszó és éneklő felnőtt sosem feszült, hanem nyugodt és önfeledt, kincs a gyermeknek. Azt is állíthatom, hogy azok a szülők, akik jártasak ebben, azok kevesebb fölösleges műanyag játékkal, zenélő, gombnyomásra működő játékkal, fogyasztói termékkel halmozzák el a kicsiket. Hiszen hamar rájönnek, hogy az odafordulás a lényeg, a mosoly, az érintés és ehhez semmi más nem kell csak ők maguk. Nem hiszem, hogy egy szakmailag megalapozott foglalkozás teljesítménykényszert szülne. Azt hiszem ez mind csak látszat, bár az igaz, hogy sok múlik a foglalkozásvezető személyiségén. 
A szülői éneklés, mondókázás egy természetes dolog, a világ legtermészetesebb dolga. Azonban, mivel megszűntek a több generációs nagycsaládok és a közösségteremtés terén sem állunk túl jól, ráadásul felnőtt az első bölcsődében nevelkedett nemzedék, így nem mindenkinek van mit továbbörökítenie. Valaki pedig egyszerűen csak kismama közösségre vágyik. Részben ezt pótolják a baba-mama foglalkozások. 
A babatornákról pedig elmondható egy hasonló jelenség. Megszűnt a természetes életterünk, ahol a gyermekek szabadon és sokszínűen mozoghatnának. Hiányzik a mező göröngye a talpuk alól, az ágas bogas bokorban bujkálás, a fára mászás, a dombról legurulás, az avarba, szénakazalba ugrálás, homokozás, iszapozás…Ezt próbálja meg a lehetőségekhez mérten pótolni egy baba torna, ahol kipróbálhatják a forgótölcsért, függőhintát, mászó alagutat, trambulint…ami rossz, esős időben pótolja a játszóterezést. (Amúgy a játszótér is már önmagában egy mesterkélt terep, de ez jut a városlakóknak és szeretik a gyerekek, hogyne szeretnék). Viszont, ha ma természetes a játszóterezés, akkor őszi napon mi kifogásunk egy benti játszótér, azaz babatorna ellen? 
Úgy tűnik, hogy ez is természetes igényt elégít ki és hiánypótlásként alakultak ki, amióta elszakadtunk a természet közeli életformától. 

Ne essünk túlzásba!

Mindenesetre minden anyukát óvok attól, hogy hetirendet alakítson ki a 0-4 éves korú gyermekének és többféle foglalkozásra járjanak több beosztott nappal, mert a kötetlen részvétel is alkalmazkodással jár a picik számára, hiszen ilyenkor ott vannak a többiek, nagy a nyüzsgés és anya is kicsit másként viselkedik, mint otthon, amikor kettecskén vannak. Túlterhelnénk őket, ami nyugtalanságban, vagy fáradtságban öltene testet. Egyéni eltérések persze ebben is vannak, érdemes figyelni gyermekünk jelzéseire. 
A gond a túlkapással annyi, hogy a szabad játéktól és kötetlen anya gyermek együttlétből vesznek el időt. 
A világunkban eluralkodó teljesítménykényszernek továbbá nem tesz jót pár „vélt” szakember hozzá nem értése, akik elhintik a bizonytalan szülőkben, hogy a gyermekeket még a bölcsődére is fel kell készíteni, zárkóztatni. Néha pedig fordított a helyzet hozzáértő szakértő jelzi, hogy fejlesztésre szorulna a gyermek, de a szülő ellenáll, bagatellizál, mást lát bele szeme fényébe, mint a valóság, sőt azt hiszi, hogy a fejlesztés szégyen. 
A témakör árnyalt, és sok a felületes véleményalkotó ezért jó, ha átgondolja mindenki a saját hétköznapjait, heteit, saját és kisgyermeke igényeit és aszerint marad otthon vagy mozdul ki. Siettetni pedig semmit és senkit sem érdemes.

Kovács Judit drámapedagógus, Kerekítő foglalkozásvezető, www.kerekito.hu

Eddigi látogatók

1118375

Copyright © 2009-2017 Kerekítő
Ölbeli játékok és mondókák - Baba-mama foglalkozás.
Minden jog fenntartva.