Lélekkerekítők

Gyakran ismételt kérdések a Kerekítő mondókás kötetekkel kapcsolatban

Gyakran ismételt kérdések a Kerekítő mondókás kötetekkel kapcsolatban

A kötet 2009-es megjelenése óta többen is kérdezték a következőket, ezért létrehoztam egy „gyakran ismételt kérdések” írást:

Milyen korú gyermekeknek ajánlott a könyv?

Pár hónapos kortól nagyóvodás korig.
Van, aki csodálkozik ezen, hogy hat hónapos gyermek a lapokat csak széttépi, megeszi. Ez a könyv különleges, a pár hónapos babák valóban nem veszik kézbe, de ne feledjük, hogy a szüleik, nagyszüleik attól még forgathatják és felidézhetnek sok elfeledett és közkedvelt mondókát, ölbeli játékot.
Természetesen egy lovagoltatót másképp játszunk egy még ülni sem tudó gyermekkel és egy nagyobbal, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a szülők erre remekül ráéreznek és már a pici babák is nagyon élvezik azt, amikor a szülő játszik a hangszínekkel, tempóval, az anyanyelvvel és megérintgetik őket egy tenyeresdi, arccirógató erejéig, vagy finoman ringatva mondókáznak neki.
Egész más, mint amikor csak beszélünk a picihez, hiszen amikor mondókázunk ösztönösen lelassul a beszédünk, jobban, érthetőbben artikulálunk, melyet a baba szemtől szemben élvezettel követhet, és az utánzásos tanulásban, ami erre a korra jellemző jelentősége van.
Erre különösen jók a tiszta forrásból merített népi rigmusok, hiszen anyanyelvünk és zenei anyanyelvünk teljes egységét alkotják, nem hiába csiszolódtak hosszú időn át és maradtak fent.
Azt hiszem az nem kérdés, hogy azoknak a felnőtteknek és gyerekeknek, akik nem ismerik a kötetben megbújó játékokat miért érdemes megismerkedniük ezekkel.

Nagyobb gyerekeknek, óvodásoknak, akik már ismerik ezeket a játékokat, miért vennék meg?

A válasz a kérdésben van: épp azért mert ismerik, és ennek a korosztálynak fontos a kiismerhető világ. A kedvenc mondókáikat szeretik újra és újra mondogatni, eljátszani, arról nem is beszélve, hogy a könyv illusztrációjának köszönhetően egy már  ismert mondóka új formát ölt, kapcsolódik hozzá egy kép is, és a kötetben bujkáló Manót is felfedezhetik. A könyvek szeretetét így is elültethetjük bennük.
Itt jegyezném meg, hogy az olvasás és könyvnézegetés előszobája az ölbeli játékok, például ezek a „miniatűr drámák” játszása során a figyelmük, beszédértésük, beszédészlelésük is fejlődik, minden ami a mesehallgatáshoz kell.
Fontosnak találom azt, hogy ne gondoljuk a látszat ellenére sem, hogy 3-4-5 éves gyermeknek már nincs szüksége meghitt ölben töltött percekre! A testkontaktus még ekkor is fontos, hiánya jelentkezhet a gyermek viselkedésében. Felgyorsult világunkban jó, ha a nagyobbakat nemcsak újabbnál újabb játékokkal és TV nézéssel árasztjuk el, hanem továbbra is igény szerint játszunk velük lovagoltatókat, höcögtetőket, lógázókat.
Ezzel olyan időt, érintést, egymásra hangoltságot, érzelmi biztonságot adunk nekik, ami később már nem biztos, hogy pótolható. Ma már számos helyszínen háromféle Kerekítő foglalkozáson sajátíthatóak el ezek a játékok, de azok a lelkes anyukák se legyintsenek a kötetre, akiknek a tartalom nem mond újat, miért is? A fent említett dolgokért és azért mert gondoljanak az apukákra, nagyszülőkre, hadd botoljanak ők is bele ezekbe a játékokba, hogy a gyermekkel ők is kipróbálhassák, hiszen ők nem mindig jutnak el a foglalkozásokra!

Miért pont és csak népi az anyag?

Fontosnak tartom, hogy a kicsik elsőként saját néphagyományukkal találkozzanak.”A néphagyomány a zenét a szöveg és dallam tökéletes egységében tárja a beszélni tanuló gyermek elé.” (írja Kodály Zoltán tanítványa, Forrai Katalin - Ének a Bölcsődében című művében).
Másrészt őseink nagyon jól ráéreztek az ölbeli játékok lényegére, igazi testközelséget feltételeznek a játékok és kellőképpen rövidek, elmaradhatatlan csattanóval. Pontosan érezték ennek a korosztálynak a sajátosságait és így a legegyszerűbb egy soros höcögető is igazi játékélményt nyújt.

Miért pont ezek mondókák és ölbelik kerültek a könyvbe?

Több mint hétezer népi mondóka közül válogattam ki azokat, amelyek nyelvezete még közel áll a ma emberéhez, nem jelent nehézséget elsajátításuk, és ma is mind közkedveltek, sőt több közismert kincsünk. Ezt a saját baba-mama foglalkozásaimon is hosszú éveken át figyeltem, így bizton állítom, hogy egy kedves csokor lett belőle, melyet egy sorozatban szeretnénk az érdeklődők elé tárni.
A játékleírások csak iránytűk, és remélhetőleg további játékvariációkra buzdítják az olvasót.

Miért csak ennyi mondóka került egy-egy könyvbe?

Ennek röviden annyi a története, hogy amikor kicsik voltak a gyermekeim akkor magam is próbáltam sok ölbeli játékot feleleveníteni. Több száz oldalnyi könyvet vettem a témában és mire a végére jutottam a nagyszerű gyűjtéseknek pontosan talán csak annyira emlékeztem, mint amikor először kinyitottam.
Számos mondókagyűjteménnyel találkoztam szakmai és magánéletem során, a pedagógusok ezekből remekül fel tudnak készülni, de az anyukákban sokkal jobban megmarad egy-egy játék, ha a gyermekkel együtt mesekönyvként egy mondóka egy kép megosztásban böngészhetik az oldalakat, és közben észrevétlen meg is tanulják, leteszik és eljátsszák. Így sokkal emészthetőbb, és a korosztálynak is megfelelő a képi anyag, erre odafigyeltünk a tervezéskor. A „kevesebb több” ebben is.
Mivel alapvető, hogy egy-egy ölbeli játékot sokszor ismételjünk eljátszáskor, háromszor, négyszer, ötször, ahányszor csak kéri a kicsi, és fontos a hogyanja is, hogy tényleg egy másik dimenzióba kerüljünk ilyenkor, akár kilépve felnőtt szerepünkből, ezért megmondom őszintén, hogy egy gyermek felneveléséhez bőven elég 10-20 szívből jövő, élvezettel eljátszott ölbeli játék, 10-12-30 mindennapokat átszövő dal és pár kedvenc altatódal. Nem a mennyiség a fontos, a kicsik imádják az ismétlődést és biztonságot is nyújt nekik a kiszámíthatatlan és számukra felfoghatatlanul nagy világban. Jómagam azért nyújtok át ekkora csokrot, hogy ebből kiválogathassák azt a 10-20-at, ami a saját gyerekük kedvence lesz.

Miért nincsenek kategorizálva a játék típusok lovagoltatók, hintáztatók, sétáltatók..?

Minél többet kutattam annál világosabbá és bizonyítottá vált számomra az, amit már kezdetben is sejtettem, hogy a játékoknak nagy részét a falvakban is variálták, van, amit lovagoltatóként is használtak de kicsit másként sétáltatóként is és így tovább. Úgy gondoltam, ha kategóriákba teszem, azzal egy kicsit gátolom azt, hogy mindenki saját gyermekére és sajátmagára alakítsa a játék menetét. Jó, ha olyan rugalmasak és kreatívak maradunk mi is mint akik ránk örökítették ezeket a vidám kis játékokat.

Miért ilyen kicsi?

Szándékosan kisméretűre terveztük, hogy hordozható legyen és a kisgyermek méreteihez közelítsen, és megemlítendő még, hogy a rajzok ízlésesek, kedvesek. Mindig is riasztottak a nagy A/4-es méretű mondókás kötetek, amelyekben sehol egy játékleírás csak a szöveg egy ízléstelen túlzsúfolt képi világgal. Sok ilyet láttam, mire megállapítottam, hogy az általam megálmodott könyv hiánypótló!
Ez a kötet tizenöt év tapasztalatának, munkájának, benyomásainak gyümölcse, ennyi éven át érlelődött az, hogy milyen szülőknek, gyerekeknek szánt mondókás kötettel volnék elégedett, akinek kedve van, most szakíthat belőle.
Amikor elkezdtem selyemképeket festeni mondókákhoz, elérkezettnek láttam az időt, hogy neki fogjak a könyv megtervezéséhez, az már csak egy szakmai csavar, hogy végül a kiadóval úgy döntöttünk, hogy profi illusztrátor készítsen rajzokat. Jó döntés volt, így mindenki azt tette bele, amihez igazán ért. Úgy érzem ezek után már nem rajtunk múlik a könyv sikere, hanem az érdeklődőkön. 
 
Kovács Judit, 2009. november 5.

Eddigi látogatók

1117505

Copyright © 2009-2017 Kerekítő
Ölbeli játékok és mondókák - Baba-mama foglalkozás.
Minden jog fenntartva.