Lélekkerekítők

Bábok, bábúk, babák és varázslatok gyermekeink védelmében nehéz időkben

Bábok, bábúk, babák és varázslatok gyermekeink védelmében nehéz időkben

Nem új keletű dolog, annak a felismerése, hogy cseperedő gyermekeink érzelmi biztonságát segíthetik a bábúk, szőrállatok, bábok és más varázserővel bíró tárgyak, például egy anyaillatú ruhadarab és még amit az élet hoz (lásd alább egy matrica tündér) ...
Nagymamám annak idején a ruháskefét tette apukám ágya mellé, ha éjjel ki kellett mennie a mosdóba a hosszú, sötét, félelmetes folyosóra. „Meglássd Gyurikám, ez mindentől megvéd majd”. És valóban, attól fogva vígan közlekedett, ha kellett, ruháskefével a kezében.

Ha gyermekünk fél egy mesétől, rossz álomtól, mesefigurától, képzelt dologtól 

Nagyobb gyermek esetén segíthetünk a figurával kapcsolatos játékkal, különösen akkor ha álmában is előjön hasonló rémisztő kép. Kígyóktól, szellemektől, boszorkánytól, dínóktól félőkkel reggel rajzoltassuk le, hogy mit látott álmában (ha már tud rajzolni). Szőjünk köré történetet, beszélgessünk róla, testesítsük meg, mit eszik, milyen a színe, mit szeret, kivel, mit csinál... Kortól függ, hogy milyen mélységben beszélgetünk, játszunk ily módon a gyermekkel.
Ha ilyen formában élővé, megfoghatóvá válik, kicsaljuk a tudatalatti régióból, úgy gyermekünk már könnyen leküzdi ilyen irányú szorongását. Az ép érvek ilyenkor nem számítanak, hogy „nézz szét nincs is itt semmilyen dinó…”, vagy „boszorkány csak a mesében van…”). A képzelt rossz dolgot segítsünk gyermekünknek megtestesíteni, hogy aztán szinte észrevétlen „barátságot köthessen” vele.
A félelmek megjelenése a gyermekek személyiségfejlődése során természetes dolog. Van aki a sötéttől, van aki a szeretett szülő elvesztésétől, vagy testvérféltékenységtől szorong... Nem tudják még megfogalmazni, és sokszor kivetítik más konkrét vagy képzelt dologra. 
Gyermekünk félelmeinek elfogadásával és fent említett kijátszásával segíthetünk, hogy továbblépjen egy-egy félelmen, vagy szorongós korszakon. A bábok ilyenkor is segítségünkre lehetnek. Nemcsak a bábok, lehet, hogy egy bábú, egy szőrállat sokat könnyít a helyzeten. Feltéve, hogy varázslatos erőkkel vértezzük fel, összeszövetkezünk vele a gyermek előtt, vagy a gyermekkel együtt. Nemcsak lányoknak jár az éjszaka megölelhető játéktárs, és nemcsak kicsiknek! Emlékszem az álomőrző sárkányra, mely a fiamnak megnyugvást hozott annakidején.

A legnehezebb, mikor valós dologtól fél gyermekünk

Hat éves volt a lányom, amikor nyitva hagytuk éjjel az ajtót és egy besurranó tolvaj ellopta az előszobánkból az ajtóhoz legközelebb eső két táskát: a pelenkázótáskámat, amiben pelenkák voltak, és a nagyfiam tornazsákját, amit a lépcsőházban kiszórva találtunk meg reggel. Jó ideig téma volt, míg a nagyfiammal kuncogtunk, hogy hát csak egy fagyira való volt a pelenkázótáskában, nem sajnáljuk senkitől... addig a két évvel fiatalabb lányom minden este megkérdezte, hogy bezártuk-e az ajtót. Három hétig szőtte magában tovább a dolgot, és egy esti ágyszéli beszélgetésből derült ki, hogy attól tart legközelebb elrabolják valamelyikőnket. Az ágya fölött tetőablak van, hamarosan matricafestékkel készítettünk egy szárnyas pöttyös ruhás vigyázó, mosolygó tündért az ablakra, egy kulccsal a kezében. Így esti lefekvéskor emlékeztetett minket, hogy zárjuk be az ajtót és küldött egy mosolyt Julinak és nekünk. Esti puszi előtt monologizáltam párszor a tündérrel, hogy igen, minden rendben, az ajtót becsuktam, küldjön egy mosolyt, őrizze az álmunkat, Jó éjszakát. Így egy két hónap alatt elült a téma, és a szorongás is megszűnt. Azt hittem, hogy ilyen könnyen nem fogjuk megúszni, mert egy ilyen idős gyermek már tudja mi mese, mi valóság, és tudja, hogy a matricatündér festékből van. De lám a gyermekek megszánják szüleiket, elfogadják kezdeményezéseiket és hagyják magukat elvarázsolni nagyobb korban is, ha érzik, hogy végre megértették, hogy ők igenis nagyon félnek valamitől. Érezte, hogy megértjük, együtt érzünk vele, beszélünk róla, és attól, hogy már nem hisz a tündérmesékben, még ki tudjuk játszani félelmét egy kis mosolygós tündérke segítségével (báb ugyanúgy alkalmas lett volna). Persze kellett egy kis humor is, elmeséltük neki, hogy mihelyst minket vagy őket próbálná elvinni valaki apa a konyhai botmixerrel kupán vágná én meg akkorát sikítanék, hogy menten kiterülne az illető…

Kórházba kerülhet valamelyik családtag, vagy gyermekünk

Van amikor nem is látható előre, nem tudunk felkészülni a nehéz, nélkülözős napokra. Ilyen esetben, ha túl vagyunk a nehezén, otthon utólag is érdemes segíteni gyermekünknek, hogy kijátszhassa a történteket. Legutóbb két és féléves keresztlányomnak kellett anyukáját hirtelen öt napra nélkülöznie kórházi tartózkodás miatt. A japán nagyszülők viselték gondját, mert bátyám, az apuka, már korábban hazarepült. Így különösen nehéz volt a kicsi lány helyzete.
Amikor a család újra együtt lehetett, és túl voltak a megrázkódtatáson, sokat játszottak azzal a papírmaci családdal, melyet készítettem nekik. Együtt készítettem Lillával, aki még persze nem tudott színezni, de mivel már beszélt, rendelésre készült, hogy melyik macinak milyen színű ruhája legyen. Cipősdoboz teteje lett a japán nagyszülők háza. Elkészítettük a legfontosabb dolgokat: a családtagokat, az alvómacit, az ágyakat, a cumisüveget, anya bőröndjét, amit a kórházba vitt, és a doktor bácsit, mentőautóval. Húsz perc alatt elkészült az utolsó papírfigura is, mellyel aztán Lilla felnőtt segítségével sokat játszadozott.

Kistestvér születik

Vannak olyan nehézségek is a kisgyermekek életében, mely dühöt, szorongást, félelmet kelthetnek. Klasszikus példa erre, a család nagy öröme, az újabb baba születése. Jó ha még a szülés előtt van gyermekünknek egy olyan babája, bábja, állatkája, mellyel bizalmi viszonyban van, és így pár napra, amíg a kórház elszakít minket, akkor apán kívül átadhatjuk neki is a stafétabotot, tudunk puszit küldeni egymásnak, „ha őt öleled engem ölelsz” ... így vagy úgy össze tudunk szövetkezni.
Aztán jó ideig figyelhetjük, hogy gyermekünk hányadán áll az új jövevénnyel és érzelmeivel azzal az ugyancsak nem ördöngös módszerrel, hogy otthon lehetőség szerint, papír, vagy komolyabb igazi macicsaládot kerítünk, boboz, vagy igazi faházzal, tologatható ágyakkal!, talán autó is kelleni fog, pár fontos tárgy, amit menet közben is készíthetünk. Bizony, mert ahányszor odaülünk játszani, lehet, hogy annyiszor fogja átrendezni csemeténk a játékhálószobákat, az ágyakat stb. Hagyjuk, hogy ő alakítsa a történetet, hol aludjon a kisbabamaci, és „ő”? Játékból kirándulni mehet majd a család, és megkérdezhetjük gyermekünket, hogy a bébit vigyük, ne vigyük, bízzuk a nagyira? Megetessük, apa etesse vagy anya? Ha már ovis a nagy, készítsük el szimbolikusan az óvodát is és bátran azokat a személyeket, akik nagyon közel állnak hozzá. Kismackó néha kimaradhat az oviból, választhat, hogy ki vigye őt, ha megy stb. A gyermek szája íze szerint játszunk, de olykor bevethetjük persze a saját dolgainkat, iróniánkat vagy komoly meglátásainkat is, ha úgy alakul. 
Azt hiszem már jócskán átléptünk a játékterápia titokzatos birodalmába. Nincs nekem sem útlevelem ebbe az izgalmas országba, de figyelmes utazóként mindannyian körbejárhatjuk, és a hétköznapokban bármikor ellátogathatunk ide. Nincs más dolgunk, minthogy felnövekvő gyermekünknek biztosítunk elég otthoni játékidőt. Figyeljük, hogy mit játszik egyedül, mit játszik a testvérével, kisbaráttal vagy éppen velünk. Csak a feltételeket biztosítjuk, nem irányítunk, nem adunk ötletet. Mi felnőttek csak figyelünk és ezáltal ismerjük meg jobban gyermekünket, hogy milyen is valójában.
Legfontosabb az idő biztosítása, a nyugodt percek, amiben előbb utóbb megszületik valami. A gyermeki játék, babázás, bábozás, katonásdi mind-mind tükrözik a körülöttük lévő világot, és a bennük lévő érzések sokaságát. Lelket lehelnek a legapróbb legegyszerűbb tárgyba is, és saját vágyaik szolgálatába állítják. 
Nagytekintélyű pszichológusaink alig győzik hangsúlyozni, hogy gyermekkorban a gyermeki játék önfeledt percei többet érnek minden felnőtt irányította tanításnál. Ezért fontos, hogy a gyerekek játszótársat lássanak a szülőben, az óvónőben, és később a tanító néniben egyaránt. Nehéz időkben mindenképp! A játékban segítségünkre vannak a bábok, bábúk, babák, és sok olyan dolog, amit mi és gyermekeink kigondolunk.

Jó játékot mindenkinek!

Kovács Judit
drámapedagógus

Eddigi látogatók

1136461

Copyright © 2009-2017 Kerekítő
Ölbeli játékok és mondókák - Baba-mama foglalkozás.
Minden jog fenntartva.