Lélekkerekítők

Örömteli játék, vagy szorongásteli fejlesztés?

Volt egyszer egy alig kétéves gyermekem, aki rendszeresen az anyukájával és csupa mosoly nagymamájával jártak hozzám. 
Ketten lesték a kis Anna mozdulatait és rezdüléseit. Első alkalommal közvetlen a furulyánál állt, minden érdekelte az ölbeli játéknál még az én ölembe is beleült, aztán volt olyan hét, hogy se az anyukájáéba, se a nagyiéba, se az enyémbe nem vágyódott, csak szemlélődött és a szülői unszolás csak még nagyobb ellenállást szült.
Óra végén az anyuka tanácsot kért. Elmesélte, hogy körülbelül tíz hónapos korától járnak Annával fejlesztő játszóházba heti rendszerességű, drága és kötött éves kurzusra. Nem azért mert fejlődése nem a vártnak megfelelően alakult, hanem prevencióból, illetve hasznos időtöltésként. Kérdésük az volt, hogy rendben van-e, hogy nagyon sok dolog ellen tiltakozik a lányuk azokon a foglalkozásokon és a játékos fejlesztő csoport vezetője azzal riogatja őket, hogy „ez így nem jó, hogyha a foglalkozáson nem együttműködő a gyermek, akkor az oviban sem lesz az, gondok lesznek vele, most kell megtanítani a szófogadásra!” Továbbá javasolták neki, hogy az anyuka ne jöjjön be a terembe, mert nélküle Anna sokkal együttműködőbb, a hiszti biztos csak az anyukának szól.” Adnak otthonra is játék öteleteket, feladatokat, amit a kis Anna most már otthon is utált és a „nem” lassan az élet eddig jól működő területeire is kiterjedt.

Ó gondoltam, lehet, hogy együttműködőbbnek tűnne a csöppség, de ilyen picin megfelelni egy idegen néninek, anya nélkül, és úgy csinálni végig olyan dolgokat, amitől esetleg fél, súlyos lelki teher volna, mely ha nem is pillanatnyi hisztiben de másban jelentkezne, akkor vagy később.

Nagyon megdöbbentem, hiszen elvileg, és gondolom gyakorlatban is abban a híres és országosan elterjedt fejlesztőhálózatban gyógypedagógusok és fejlesztőpedagógusok dolgoznak. Márpedig ezzel a korosztállyal foglalkozó pedagógusoknak, a szaktudáson túl ismerniük kell az életkori sajátosságokat, például, hogy ebben a korban az anyuka az elsőszámú és legfontosabb fejlesztő és játszótárs, és nagyon természetellenes volna, ha pont az édesanyát az ajtón kívül kéne hagyni, felborítva ezzel érzelmi biztonságát, mely minden testi és lelki fejlődés alapja. Azt is tudni kéne, hogy csakis játékosan, pillanatnyi kedvre és a kicsik eredendő kíváncsiságára építve folyhat a fejlesztés, ha valamit kényszerből vagy sírás közepett csinálnak annak nemhogy haszna, de kára is lesz. Másik dolog, hogy nagyon messzire kell menekülni attól a foglalkozásvezetőtől, aki másféléves gyermek esetén már az óvoda ne adj isten iskola érettségről prédikál, és fölösleges félelmeket kelt szülőkben. Ez tudat alatt begyűrűzhet és az anyuka észrevétlen rossz üzenetet küldhet gyermekének emiatt, így rossz esetben a jóslat valóban be is teljesül. 

Országos hírű pszichológusaink és saját tapasztalatom szerint is nem sok összefüggés van a között, hogy gyermekünk kétévesen hogyan viselkedik egy játékos foglalkozáson és milyen lesz az oviban, sőt sokszor még az óvodás és a későbbi iskolai viselkedés is eltérhet egymástól. Azt se felejtsük el, hogy két éves kor körül beköszönhet a dackorszak, melyből kár volna messzemenő következtetéseket levonni. Ilyenkor gyermekünk átmenetileg kifordulhat önmagából, de ha kiálltuk, kellő türelemmel kezeltük a szeretetpróbát (szeretsz-e akkor is, ha rossz vagyok?), és a gyermeki játszmákat jól kezeltük, hamar visszatalálnak a szeretett személlyel való együttműködés útjára. A biztos anyai kötődés pedig alapvető ebben a korban, míg az óvodás korosztálynál már megtörténik az anyától való elszakadás, mely akkor lesz a legkönyebb, ha az első három évben a gyermek saját igénye szerint, biztosan kötődhet édesanyjához. 

Vegyük tudomásul azt, amit sokszor pedagógusaink is elfelejtenek, hogy az óvoda és iskolaérettség korral járó érzelmi fejlődést, természetes érési folyamatot is jelent. Ezt a folyamatot nem szabad, és nem is nagyon lehet erőltetni, siettetni! Arra, hogy óvodában nem lehet ott anya, nem készülhetünk azzal, hogy már félévesen idegenekre bízzuk hosszabb időre akarata ellenére. Az iskolai 45 perc végigülésére sem úgy készítjük fel gyermekeinket, hogy már óvodában egy helyben kell ülnie……

Bízzunk a gyerekekben! Ha sikerül megőriznünk velük született nyitottságukat, kíváncsiságukat, kreativitásukat, melynek köszönhetően születéstől fogva ösztönösen és folyamatosan tanulnak, fejlődnek, akkor elég mindig csak a feltételeket megteremtenünk a további fejlődésre. Ha eljön az ideje, körültekintően válasszunk óvó nénit és tanító nénit. Ha döntésünk nem vált be, próbáljuk otthon ellensúlyozni a kellemetlen hatásokat. Az otthon töltött első három évben pedig csak olyan foglalkozáson vegyünk részt, mely során játékon, mondókázáson, énekeken keresztül, észrevétlen tanulnak a csemeték, és ahol gyermekünk és mi is jól érezzük magunkat.

Visszatérve Annáékra, egyetértésben nagymamájával, az anyukát türelemre intettem, elmondtam, hogy nálam csak akkor és úgy vegyen részt a gyermek a játékban, ahogy és amikor szeretne, ne noszogassák, ha csak szemlélődik, úgy is sokat raktároz.
Így Anna egyre többször vált aktívvá és ami a legfontosabb, hogy otthon elkezdte kérni és játszani az ölbeli játékokat, egész nap énekel és így tovább. Néha egy mondatban ég és föld összeér, azzal fogadtak legutóbb: „Judit, bevált a módszered! Igazad volt!Anna már otthon is mindent csinál, még az apukájával is fűrészel, és kéri a höcögtetőt!”

Befejezésül vázlatszerűen összefoglalom, hogy egy egyszerű átéléssel eljátszott ölbeli játék, melyet egészen pici kortól, akár hat éves korig is játszhatunk a mindennapokban, milyen fejlesztő hatással bír és milyen áttételes hatásai vannak a testi-lelki fejlődés különböző területeire:

  • anya-gyermek kapcsolat erősítése, közös önfeledt percek, szemtől szembe, testközelség, érintés
  • érzelmi nevelés, csak rád figyelek hangulat, a mondókák és énekek érzelmi töltése, csattanó megélése, énekekkel a babák érzelmére hathatunk, ha érteni még nem is értik a hallottakat
  • zenei nevelés, dallamok, ritmus, tempó váltások, népköltések, népdalok fontossága, élő énekszó, élő zenei inger
  • koncentrálóképesség, figyelem fejlesztése
  • memória
  • beszédfejlődés, közelről, szemtől szembe láthatja gyermekünk, amikor a megszokott beszédtempó helyett érthetően artikulálva, ösztönösen lelassulva énekelünk vagy mondókázunk, változatos szókincset rejt az értékes dal és mondókaanyag

Természetesen az itt leírtak nem teljesen igazak olyan esetben, amikor a kisgyermek fejlődésében komolyabb probléma jelentkezik, vagy sérülten születik, olyankor sajnos sokszor, akár könnyek árán is muszáj a gyermeknek és nekünk is együttműködni az előírt fejlesztésekben. Mindenesetre ilyenkor is tegyünk pár kört, és járjunk utána a különböző lehetőségeknek, terápiáknak és lehetőség szerint ismerkedjünk meg a fejlesztőpedagógussal, gyógytornásszal, akiben aztán bízni tudunk. Nagyon sok hozzáértő és kiváló szakember segíti a gyermekeket országszerte, ha keresitek, megtaláljátok őket! Védőnőktől, gyerekorvosoktól, kisgyermekes ismerősöktől, akár az interneten, három éves kortól pedig a kerületi nevelési tanácsadóktól ingyen kaphattok hasznos információkat! Kérdezzetek bátran!

Egészségesen fejlődő gyermekeknek egészen kisiskolás korig nincs szükségük semmilyen fejlesztésre, tanításra. A szülővel való közös játékkal, zenei ingerekkel, élő énekszóval és szabad mozgáson keresztül maguktól fejlődnek a gyermekek. A legtöbb amit tehetünk, hogy felelevenítjük gyermekkori zenei és játékélményeinket, mely régen a nagycsaládokban természetesen öröklődött, szállt apáról fiúra. A több generációs családok megszűnésével, nehezebb az anyukák dolga, de ma már számtalan új lehetőség nyílik, ennek pótlására.

Kovács Judit 
2008. február

Eddigi látogatók

1118375

Copyright © 2009-2017 Kerekítő
Ölbeli játékok és mondókák - Baba-mama foglalkozás.
Minden jog fenntartva.