Lélekkerekítők

Szívhajítók, szívemberek telitalálata

Onnan tudod, hogy megtaláltad a társad, hogy amikor megölelitek egymást, olyan, mintha a lelketek összeérne." (T.)

Fodor György így ír a Holnap kiadónál megjelent kötetről, melyben egy szép párkapcsolati utazásnak lehetünk részesei: "Acsai Roland Szívhajítók című kisregénye egy metafizikus kalandregény, motívumrendszere teljes mértékben követi a távol-keleti, elsősorban a kínai taoizmusban megjelenő, az ősidőktől fennálló, egymással szemben álló, de mégis egymást kiegészítő kozmikus erőket, amelyek megtalálhatóak a világegyetem összes jelenségében.

A Végtelenben utazni újra meg újra azt is jelenti, hogy nemcsak térben, hanem időben is megállíthatatlanul haladunk egy bizonyos irányba. A cél elérése azonban időtlen és tér nélküli. Mindig úton vagyunk.

Tájcsitu vagy Flow. Egy a fontos, hogy van cél. Ez a cél pedig a másik fél szíve, ugyanis a jin-jang két fél egybefonódása is. Gyermek és felnőtt, kisfiú és kislány, férfi és nő, élet és halál, a fehér ruhás angyal és a fekete ördög, a gésa és a nindzsa, ellenséges klánok, érzelmek, korok, helyek, emlékek csatája olyan sűrítés.

Ha a szerelem és összetartozás a cél, akkor a férfi és nő kölcsönösen egymásra vannak utalva, egymásból táplálkoznak, egymásból születnek és egymásért halnak meg. Magzatlétünk hordozza az ősök mindentudását a sejtek szintjén, örökségünk örökíteni a legnemesebb kötelesség, amelyet csak szívvel-lélekkel lehet teljesíteni. Ezért a férfi és nő minden fejezetben megmentik egymást, szívet cserélnek, Mindent cserélnek, hogy ne veszítsék el egymást, önmagukat. A szívnindzsa áthajítja szívét a lány szívének helyébe, értelmet nyer a kötetcím – amely mögött szintén vannak nem titkolt autobiografikus elemek: tekintettel a (J(in) Kovács) Judit név többszöri megjelenésére. Ez a túlélés titka talán? "

Fodor György kérdésére egykori jinként kisebb fáziskéséssel ugyan, de választ találtam. :

NEM. Nem ez a titka, azonban A. R. könyvének sorai remek kiindulási pontok. Azóta a kisfiú és a kislány felnőttek és rájöttek, hogy senkivel sem cserélünk szívet, mint ahogy fejet és nemet sem. Hiszen az élet és a halál elsodorhatja mellőled őt, és ha elcserélted bármidet is egy általad szeretett személlyel, legyen az nő vagy férfi, vagy akár a gyereked, erősen meglepődhetsz.
Ha már gyermekünk is van, különösen kötelességünk minél hosszabban az életük része maradni és kilencven előtt meg sem állni. A gyermek kötelez, az élet kötelez, és leginkább magunknak tartozunk annyival, hogy annyi évet fussunk meg amennyivel le lettünk eresztve. Az élet szentsége mindennél fontosabb, szerintem még a házasság szentségénél is. Így vagy az együttélés során megtapasztalja, hogy milyen egy elég jó és szerető házasság, amit jó esetben lemintáz, vagy nehézségek árán, de el kell válni, és ha a sors kegyes, akkor mással máskor megmutatni, hogy milyen két ember megértésen alapuló igazi szövetsége.

Ami természettől fogva a miénk, arra vigyázni kell. A szívemmel, a fejemmel, a testemmel, a hangommal, a lelkemmel körbeölelhetem, támogathatom, megtarthatom a párom, a férjem, de nincs csere, nem hajigálunk semmit, különösen nem a szívünket és az agyunkat.
A szívcsere nem ment életet, sőt a szimbiózis is csak a szerelem első szakaszára jellemző, később már egy kisgyermekkori kielégítetlen szükséglet mutatója, nem illik és lehetetlen is a párunkkal utólag pótolni.
Világnézettől, kortól és nemtől függetlenül a holtig tartó szerelem, illetve az annál még varázslatosabb éveken át erősödő, mélyülő házastársi kötelék létezik. Rokonságban, baráti társaságomban és számos Kerekítős családnál tapasztalom, hogy ez nem egy misztikum, hanem kellő önismerettel, megfelelő kommunikációval, és a gondolatok-tettek helyes arányával mindenki számára elérhető áldás. Kinek elsőre, kinek többedjére sikerül, de nem csak egy ábránd.
Nem könnyű, de a lényeg, hogy lehetséges és sokkal könnyebb, mint egy téves kapcsolatban a végtelenségig sodródni bármire is esküdve. A megfelelő kapcsolódások felszabadítóak. A mindennapi problémák/kihívások megküzdése ellenére is mesés szárnyakat adnak, és biztos gyökereket vernek, mint a tudatos vagy tudatalatti téves kapcsolások, kapcsolódások.
A látszat, a hazugság, önmagad határtalan feláldozása, a meddő veszekedések teremtő energiákat morzsolnak, teret foglalnak a jótól, a jövőtől is, lassan ölnek, egy fokkal sem jobbak bármely függőségnél.

A kulcs az, amit nálam egy tíz évvel fiatalabb Kerekítő foglalkozásvezetőm fogalmazott meg egy olyan életszakaszomban, amikor épp ő és magam is válságban voltunk. Épp mindketten elvesztettük számunkra a legfontosabb álmunkat és életünk lényegét: a kerek családot. Házassági válságba keveredtünk családanyaként, ketten, kétféleképpen. Kétféleképpen épültünk újjá, neki sikerült a család újraegyesítése és újabb kisbabával gazdagodtak azóta, szeretetben megértésben élnek azóta is. S ami nem öl meg, az megerősít.
Én sajnos/szerencsére elváltam, tizenhét évnyi kölcsönösen hű házasság után, mert úgy éreztem a férjem egy idő óta nem boldog mellettem. Szerettem annyira, hogy elengedjem, hátha mással majd újra boldogul. Lehetett volna külső segítséget kérni, hisz nagyon jó alapjaink voltak a három gyereken túl is, de nem tudtam rábeszélni egy párterápiára.
Így váláskor a "maradok csak három gyermekemnek- és társadalmilag hasznos" kényszerpályára küldtem magam a "STOPP" gomb benyomásával. Azt álmomban sem gondoltam, hogy valaki szóba áll egy negyven fölötti, elvált, három gyerekes, időigényes hivatással rendelkező nővel.
Több mint három évig épülgettem, hol mással, de végre elkészültem annyira, hogy már egyedül épülök, és élek teljes életet.
Nem keresek párt, elég, ha felismerem, ha szembejön.

Na de mit is mondott az én szívember kollégám annak idején?

Egy sugárút és egy körút metszésében, egy kovácsoltvas utcai lámpa fényében, a vaksötét égbolt alatt, egy súlyos nyári estén, még a NAGY válásom idején nemes egyszerűséggel megállapította:

"Onnan tudod, hogy megtaláltad a társad, hogy amikor megölelitek egymást, olyan, mintha a lelketek összeérne."

Igen, érjen össze a lelkünk, a szívünk, dugjuk össze a fejünket is, simuljunk egymáshoz. Néha a hátunkat is vessük össze, ha kell, legyünk támpillérek a bajban is. Amikor az egyik szilárdan áll, a másik pedig görnyed, akkor nyúljon utána a másiknak. Jöjjenek egyenesbe. Érezzék, hogy mindketten egyszerre tartósan nem görnyedhetnek.

Legyen a kard a nő és a férfi oldalán is! A tükörélű kard. Kezdetben még használni sem árt. Küzdeni magunkért, a másikért, vagy épp megvédeni őt önmagától, vagy magunkat a világtól, ha még nem állt be az egyensúly. A cél pedig, hogy hosszútávon elég legyen csak felvillantani, éle legyen tükörből, így rögtön mindkét fél meglátja magát benne egy-egy felismerés erejéig és már vissza is tehetjük a tokjába. Lehet játszmák nélkül élni, nem kell vérnek folynia. Lehet nézeteltérés. Minden nap 24 óra van megfutni a labirintust és napnyugtáig kikeveredni belőle és mindig újra megérkezni egymáshoz. Kommunikáció és kompromisszum!
A nő és a férfi kerekítse, ne pótolja egymás hiányosságait. Két tökéletlenül is kerek ember, tudja egymást igazán kerekíteni. "Seb a sebhez" (P. F.), de az ideális az, ha az együttlét és az idő vaskereke során akaratlanul is gyógyítjuk, és nem mélyítjük a hozott sebeket… A jinjang ettől igazán kerek és a fekete-fehér részben ott van a másik minőségből is egy pöttynyi.
Fontos az egész és fontosak a részletek. A férfi lehet egyszerűen csak egy jó ember, nindzsa, szamuráj, lovag, legény, huszár, udvarló, kedves, társ, pár, férj, úr, mindegy minek nevezzük…

Szüleim, nagyszüleim mindkét ágról is szívemberek a boldog ásó-kapa-nagyharang mindenkinek sikerült, és két fiútesvéreim is kerek családnak fője. Nagymamámék több mint hatvan évig működtették, azt, amiről itt írok.
A szeretet, szerelem, tisztelet, megértés, barátság az az alap, de mit sem ér a tettek, az önmagunkba és a másikba vetett bizalom és a négy varázsszó használata nélkül: "szeretlek, köszönöm, sajnálom, bocsánat".
Talán a bizalom mindnek az alapja. Amit születésünktől magunkkal hozunk, az ősbizalom. Ez sok ponton sérülhet, de építhető. A Kerekítő baba-mama foglalkozásai például nagymamáinktól örökölt bizalmi- kapcsolatépítő játékokon alapulnak. A legmélyebb bizalom az, amikor a másikban annyira bízunk, hogy teljesen őszinte lehet, ha az fáj is.
A legnagyobb próbatétel azok életében van, ahol az egyik fél megcsalja a másikat (leginkább magát is egyben). Elfogadni, ha megcsalnak, tudni, hogy ahhoz nem egy "harmadik" kell, hanem ti ketten. Minden jó és minden rossz kettőn múlik, a nőn és a férfin. A "harmadik" csak egy önsorsrontó áldozat, vele nincs dolgunk.
Mindenhova van "visszaút" és mindenhova van "előre". Önmagában sem a "hátra" sem az "előre" nem jó vagy rossz.  Az "előre" is lehet "hátra" és a "hátra is előre". Egy biztos, ha egymás fizikai vagy lelki határán túl megyünk, akkor már csak előre szabad menni. S valahol még ez is több, mint biztató, de nem kívánom senkinek!

A szívhajítók, de a szívemberek is közöttünk élnek. Az utóbbiak úttalan utakon is oda találnak, ahova szeretnének, és ahova érdemes eljutni. Az utóbbiak mindig úton vannak, egyedül és párban is. Az ásó-kapa-nagyharang számukra egy természetes vágy, de tudják, hogy ennek beteljesüléséről csak a másik koporsója mellett megállva, tudják kijelenteni, hogy sikerült, annak ellenére, hogy az első közös perctől kezdve érzik és tudják, hogy ezért minden áradás és minden küzdelem minden, minden, minden megéri.

Hajrá mindenkinek! Sose késő, de ne várd meg, míg mégis.

Első lépésnek pedig jó döntés elolvasni a Holnap kiadónál megjelent szívbemarkolóan szép kötetet. S emlékezzünk! “A képzelőerő az igazi hatalom!” (A.R.)

Megrendelheted a Kerekítő webshopjában is, hiszen boldog felnőttek, boldog gyermekeket nevelnek.

- Boldizsár Ildikó Életválságok meséi - Mesekalauz útkeresőknek (mindenkinek, nemcsak válságban lévőknek)
- Sonja Lyubomirsk Boldogsámítoszok - hitek és tévhitek a boldogságról
- Mira Kirshenbaum Menjek vagy maradjak? - Az ingatag kapcsolatokról (ha régóta szorít a cipő és már mindent kipróbáltatok és mégis bizonytalan vagy, mit tévő legyél)

Szerelmes zenék a teljesség igénye nélkül! :)

Lana Del Rey - West Coast

 

Kicsi Hang: Nagy László: Ki viszi át?

 

Kicsi Hang: Szeretlek /Szabó Lőrinc/

 

Anna and the Barbies feat. Kiss Tibi: Márti dala

 

Forrás: Bárkaonline.hu

Eddigi látogatók

1117505

Copyright © 2009-2017 Kerekítő
Ölbeli játékok és mondókák - Baba-mama foglalkozás.
Minden jog fenntartva.