Bemutatkozás

Benedek Krisztina Mária néven jöttem világra. Hálás vagyok ezért a névért, mert jelentésének áldottsága körbeölel és védelmez.
Pici korom óta dalolok és mozog kezem-lábam. Amikor tudatára ébredtem, hogy valójában milyen ősi erők mozgatják ilyen intenzíven a hangszalagjaimat és a testemet, addigra már bőszen róttam a hosszú-hosszú kilométereket a sportpályákon, majd folklórszínpadokon találtam magam, ahol már nem csak a lábam járt tánc közben, hanem énekszóval is megerősíthettem belső motivációimat.
A néphagyománnyal való találkozásom Galga menti nagyszüleim jóvoltából sorsszerűnek is mondható. Igaz, hogy én Gödöllőn nőttem fel, de a gyerekkori nyarak és a várva-várt lakodalmak, húsvétok, pünkösdök, szüretek, búcsúk, bálok, stb. valóságos tárházát mutatták meg a Galga menti falvak még épp elevenen élő népszokásainak.
Ezekből az élményekből a mai napig merítkezem, s bár azóta sok-sok vidék népművészét és népművészetét megismerhettem, mégis a Galga vidék maradt számomra a szívbéli szerelem.
Magyar népi mondókák tanítására 19 éves koromban került először sor, amikor a gödöllői Chopin Zeneiskolában felkérést kaptam óvodás Zenevár foglakozások vezetésére. Mivel ekkoriban minden érdekelt, ami mozgással, zenével és népművészettel kapcsolatba hozható, ezért tanítóképzős hallgatóként szívesen éltem a lehetőséggel. A lehetőség kapcsán pedig egy azóta is tartó gyűjtő-kutató-oktató munka vette kezdetét, amire a népi mondókák és a bennük rejlő nevelési lehetőségek ösztönöztek nem csak néptáncpedagógusként és táncelméleti szakíróként, hanem négy gyermek édesanyjaként, sőt immár nagyszülőként is.

A Kerekítővel való találkozásom: A Kerekítő hálózathoz való kapcsolódásom Kovács Judit 2011. március 11-i hozzám írt motivációs levele és az azt követő szakmai nap inspirálta. Azóta Gödöllőn heti rendszerességgel, a Művészetek Palotájában 2013. február 10-e óta havonta, valamint nyári programként a Művészetek Völgyében, a kapolcsi Kaláka Versudvarban 2012 óta tartok Kerekítő Tippentőt. Résztvevője voltam több Kerekítő könyvbemutatónak, valamint a Kerekítő 3. és 4. cd-s kiadványok énekes közreműködője is lehettem. A Kerekítő megtisztelő bizalma nagy-nagy öröm számomra!

Hitvallásom:
A mondókák a rigmusköltészet alapkövei, ugyanakkor a zenetanulás és a néptáncismeretek megalapozása is ezekkel a „gyermekversikékkel” veszi kezdetét.
Legősibb rigmusaink ezek, a gyerekek ezért értik és érzik ösztönösen a lüktetését, ezért kívánják hozzá a mozgást és ezért érzem – különösen gyermekeim születése óta – szüntelen „kötelességemnek”, hogy minél több édesanyával és gyermekkel megismertessem őket.
A foglalkozásaimon a mondókázás a játékokon, népdalokon, népzenén és csujjogatásokon keresztül a táncolás során teljesedik ki. Ez az élmény a lelki-testi-szellemi gyarapodás organikus rendszerében a legerősebben hordozza magában azt a komplexitást, amit a paraszti kultúrában, a gyermekfolklórban a felnőttvilág leképezésének folyamata prezentál. Ez a megismerési folyamat nem más, mint az utánzásos tanulás bizalmi, sőt ősbizalmi rendje.
A szülő tehát minden színtéren minta, a gyermek pedig mindent mintáz. Ha a minta példás, akkor a mintázás kreatív, érzékeny és stílusos. A hagyomány egyetlen célja pedig nem egyéb, mint, hogy ebben a mintázó, formázó, követő-örökítő-„kerekítő” szellemben folytatódjék.