Bemutatkozás

…az egyik legnehezebb dolog az életben a bemutatkozás, magunk megismertetése másokkal, mert sosem tudhatjuk, hogy mi lehet fontos, esetleg mi az, ami már unalmas. De még ennél is nehezebb az önismeret, ami mindvégig ott áll az első helyen, s ez sem egyszerű, hiszen végig kísér egész életünk folyamán.

Hogy a legelején kezdjem: nevem Csider Krisztina.

Egy, már nem is annyira kisfiú, Marci boldog édesanyja vagyok; akinek mióta megfogant, de főként mióta megpillantottuk és megöleltük egymást, minden pillanatát egy gyönyörű csodaként élek meg! Többek között ezért is tartom olyan fontosnak, és emlegetem oly sokat munkám során is az ölelést, hiszen, azóta is meghatározza minden együtt és külön töltött másodpercünket! …így „Kerek a Világ!”

….de ne szaladjunk ennyire előre…..

Már egész fiatalon éreztem, hogy ha felnövök, akkor gyermekekkel szeretnék foglalkozni, s bár akkor ez még csak egy belső meggyőződés volt, az óvónőképző elvégzése után, az évekig ott bujkáló és terelgető érzésből erős hivatástudat lett. A legszebb éveket köszönhettem a gyerekeknek, akik igazán megértették velem, hogy milyen hálás – és felelősségteljes – dolog Velük foglalkozni.

Közben azért másfelé is bontogattam szárnyaimat – hisz annyi jó van még a világban, amiből tanulhatunk, s minek tapasztalatát átadhatjuk a gyermekeknek –, így jártam Straub Dezső és Balogh Bodor Attila színi-tanodájába, ahol még jobban megnyílt a tér.

A későbbiekben elvégeztem a Külkert, hogy megkeressem a kenyerem javát, bár egy napot sem dolgoztam ebben a szakmában. Nem véletlen, hiszen egyáltalán nem én vagyok!

Tapasztalatnak viszont kitűnő volt.

Ezek után csöppentem egy újabb izgalmas közegbe, –a filmek csodálatos világába, – amikor az InterCom filmforgalmazó cégnél dolgoztam, ahol szorosabb kapcsolatba kerültem a televíziózással, filmezéssel is.

A filmezés után jött egy kis kiruccanás a kereskedelmi tévék világába, több-kevesebb produkció erejéig, majd közben beindult a Mesezug c. gyerekműsor; ami a mai napig életem állandó részét képezte, s amit több mint 10 évig csináltam.

Az a sok jóleső érzés, a kedves levelek, amiket a gyerekektől, szülőktől, nagyiktól, óvó néniktől kaptam, mind hálával és erővel töltenek meg, s bizonyítják számomra, hogy a helyemen vagyok a gyerekek világban.

Ebben a műsorban találkoztam a SzínHázikó társulattal, amellyel immáron 9 éve járom az országot – sőt olykor külföldet –, s vagyok óvodák, bölcsik, művelődési házak színpadán Locsi-Fecsi, vagy Szöszke Kriszta, vagy Öreg néne, szakácsné vagy éppen királykisasszony.

Ezzel a társulattal varázsoljuk a gyermekek hétköznapjait ünneppé, s örülünk együtt egy-egy mesejáték vagy előadás alkalmával a Mikulásnak, a Nyuszinak, vagy egyszerűen csak egymásnak, s tesszük a születésnapokat még nagyobb élménnyé.

A RádióQ 99.5 hullámhosszán vagyok szerkesztő-műsorvezetője a „Párnacsata” gyermek és családi magazinműsornak.

Ugyanúgy, mint a Földünk, ami szüntelenül forog, az ember sem tud leállni. Mindig új és újabb kihívások, feladatok elé állítja magát.

Így ismertem és tanultam meg a különböző zenei fejlesztő foglalkozások több „műfaját”, – és lettem nagy örömmel a Kerekítő lelkes csapatának tagja.

Majd a zenepedagógiai képzések között kutakodva találtam rá Dr. Kokas Klára néni, – a zenepedagógia egyik kiválósága, Kodály tanítványa, a szeretet, a gyerekek életének szebbé, jobbá, teljesebbé tételének „nagykövete” – módszertani képzésére. Úgy éreztem itt a helyem, muszáj annak a csodának a részesévé válnom, amit Ő egész élete során osztogatott; és hoznom magammal azoknak a gyerekeknek, akikkel ezután találkozom a foglalkozásaimon.

Az évek alatt összegyűlt, megannyi óvodai, pedagógiai, színpadi, tévés, filmes tapasztalattal a puttonyomban váltottam valóra régóta dédelgetett álmomat, hogy Kerekítőre, Kerekítő Bábos Tornára, és sok más érdekes és izgalmas játékra, kalandra hívjam az anyukákat, apukákat, nagyikat és picinyeiket!

„Két dolgot adjon az ember a gyerekeinek útravalóul: gyökereket és szárnyakat.”

Várlak Benneteket, várom Önöket szeretettel:

Csider Kriszta

Persze még lenne sok, sok mesélnivalóm, de azt majd egyszer elmondom,…… ha jók lesztek! 🙂

Sziasztok!!

Csk