Majorné Perger Ágnes írországi kerekítő foglalkozásvezető összeállítása:

Szent Márton története Márton, egy római tribunus i.sz. 316-ban Sabaria-ban (a mai Szombathely) született fia, apja kívánságára a légió katonája lett. A legenda szerint 18 éves volt, amikor lováról leszállva odaadta palástját egy didergő koldusnak. Nem sokkal ezután Amiens-ben megkeresztelkedett, otthagyta a sereget, és misszionárius lett. 371-ben a Loire menti Tours püspökévé választották. A legenda szerint Márton a ludak óljába bújt, hogy kitérjen püspökké választása elől, de a ludak gágogásukkal elárulták a szentet, így „kénytelen volt" a püspökséget elvállalni. Úgy tudni, meggyőző, hiteles, jótékony püspök volt. Fontos hittérítő munkát végzett, a pogány falvak nagy részét megtérítette. Életét csodák, gyógyulások kísérték. Munkáját haláláig kitartóan végezte, időszámításunk után 397-ben hunyt el.
Halála után váratlanul igen népszerűvé vált: ő az első keresztény szent, aki nem mártírként emelkedett az oltárokra, Franciaországban pedig az 5-6. század fordulóján egyenesen nemzeti szentként tisztelték.

Márton-napi lakoma

A november 11-ei Márton-napi libalakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik. Akkoriban ez nem annyira a szentéletű püspököt eláruló szárnyasokkal függött össze, hanem azzal, hogy Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, a cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. Ám e szokás gyökerei is mélyebbre, pogány állatvágási ünnepekre nyúlnak vissza, amelyeket a kereszténység így vett át.
A Márton lúdja tulajdonképpen egy régi római étkezési szokást elevenít fel. Ismeretes az is, hogy a Capitolium lúdjainak gágogása ébresztette föl a fáradt őrséget, amikor a gallusok a várost el akarták foglalni éjszakának idején. Innen ered a lúd megtisztelő avis Martis neve. Mindezekkel magyarázható, hogy ezen a napon szép, hízlalt lúd volt az ünnepi eledel.

Újbor és lúd

A lúd fogyasztásának hagyománya szorosan kötődik az újbor fogyasztásához. Nem véletlen az egybeesés, hisz épp novemberre fejeződik be a must borrá alakulása. Márton emiatt a nagyobb borvidékeken az Újbor védőszentje is. A bor és a liba gyorsan össze is kapcsolódott, német területen már a 12. században a Márton-ludat „szüreti vagy préslibának” is nevezték. A közeli Szlovénia területén szokás volt, hogy a szőlősgazdák a hegyekben különböző helyekre borospalackokat rejtettek el, melyeket a legényeknek kellett megkeresniük. Eközben a lányok asszonyok sokféle finomságot főztek, sütöttek, amit aztán a szőlőhegyben nagy vigaszság közepette közösen fogyasztottak el. November 11-én kezdték meg az új hordókat a gazdák, ekkor került az asztalra épp a libasült mellé az úgynevezett Libás-bor vagy sok helyen Márton–bor, aminek még gyógyító hatása is volt a hagyomány szerint.

Egyéb szokások, időjóslások

Szent Márton ünnepe: november 11. A liba mellcsontjából az időjárást jósolták meg. Ha a csont fehér és hosszú volt, havas telet jelzett, ha pedig barna és rövid, az sáros telet ígért. A népszokás úgy tartotta, minél többet esznek Márton napján, annál erősebbek lesznek.
Gyakran rendeztek Márton napi vásárokat, bálokat, s a lakomázásnak kedvezett az is, hogy ilyenkor nem szabadott takarítani, mosni, teregetni sem. A Márton napján szedett vesszőt, amit az állatok terelésére használtak, az istálló ajtaja fölé helyezték, megvédte az állományt a betegségektől. A szőlő-vidékek némelyikén azt is mondták, ha Márton napkor még zöld a szőlő levele, bizonyosan enyhe télre számíthatunk, s ha ezen a napon esik az eső, akkor a következő évi szüret is bőséges lesz.
Mártont már a középkorban a jószág jeles patrónusaként tisztelték. A jószág Márton napján került végleg az istállóba. A pásztorok ekkor számoltak el a jószággal és a szolgálattal. Ekkor kapták meg bérüket és újították meg – vagy nem – szolgálatukat.
Nem sokkal Márton napja előtt világító lampionokat barkácsolnak, és este ezekkel vonulnak az utcákon. Gyakran tűnik fel a menetben egy római legionáriusnak beöltöztetett lovas, aki piros kabátjában Szent Mártont testesíti meg. A felvonulást mindig hangos énekszó kíséri a szokásos Márton-napi dalokkal. Az esemény végén sok helyütt játsszák el Márton és a koldus találkozását, majd libasült helyett, kelt tésztából készült perecet, „emberkét" falatoznak. A gyerekek mindig örömmel várják ezt a vidám ünnepet, amely egyben a tél kezdetét is jelenti.

Márton-napi köszöntők, mondások

Elhoztam Szent Márton püspök vesszejét,
A szokást nem mi kezdtük s nem mi végezzük,
Állatainknak annyi szaporodása legyen,
ahány ága-boga van a vesszőnek.

„Siess libám, begyet rakni,
Hazamegyünk tüzet rakni,
Estére, vacsorára
mákoscsíkot főzni.”

Sok szent Márton napokat vígan elérhesd
Napjaidat számlálni ne légyen terhes
Az ég harmatja szívedet újítsa
Áldások ára házad elborítsa

Tenéked minden öröm hótig adassék
Amelyen semmi bánat ne barátkozzék
Légyen éltednek virága mind kinyílt
Szíved ne szenvedjen semmi sebes nyílt

Míglen az egek várát nyilván szemlélhesd
S ott aztán az életed jobban cserélhesd
A szentek serge közébe fogadjon
S az úr a boldog életben részt adjon, pénzt adjon.

Folyjon az úr áldása a te házadra
Mint az ama betlehemi kútnak forrása
Élj víg reménybe trombita-zengésben
Vigyen fel az isten a fényes mennyekbe

Éljen hát szent Márton mindig jó reményben
Életének napját töltse egészségben
Végre az egekben örök dicsőségben
Vigye fel az isten a fényes mennyekbe

1. Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik.
2. Elhoztuk Szent Márton püspök vesszeit. Se mink nem kezdtek, se mink nem végezzek. Úgy szaporodjanak a sertések, mint ennek ahány ága boga van!
3. Adjon Isten szerencsés jó estét! Megjött Szent Márton püspök szolgája. Adjon Isten bort, búzát, bikessiget, lölkünknek üdvössiget!
4. Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.
5. Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.
6. Ha Márton napján a lúd jégre áll, karácsonykor sárba jár.
7. Ha jókedvű Márton, kemény tél lesz, borús Márton borongós tél.
8. Baranyában azt tartják, hogy márciusban olyan lesz az idő, mint a Márton-napi. Mivel ez a nap többnyire ködös, esetleg havas, a baranyaiak azt mondják: „Eljött Márton szürke lovon.” „Márton fehér lován nyargal.”
9. A bornak Márton a bírája

Forrás:

www.wikipedia.org
www.wikimedia.org
www.martonnap.hu
www.unnep.eu
Magyar Néprajzi Lexikon
Fábián Éva, Juhász Zoltán, Sáringer Kálmán, Bartha Z. Ágoston: Széki pár album (1994)