Szakmai írások: miért jó, ha sokat mondókázunk, játszunk, éneklünk?

Estét kerekítő ringatók

“Kerekítő manó altatói" című lapozóját dunyha-melegen ajánlom nektek!
Hogy esténként biztos földet érjen a játékűrhajó!

A baba-mama foglalkozás előtt, korán, elsőként érkező anyukával társalgok. Adja magát a kérdés:

– Melyik mondókát szereti otthon Rebi, mit szoktál vele mondókázni?
– Hát, az itt tanultakat is szereti, de saját szerzeményeket szoktam.
– Nem mondod, hát ez nagyszerű, mondasz egyet?
– Öööö: “De nehéz az életünk, minden este szenvedünk!" Ezt szoktuk mondogatni az apukájával.

Elképzelem, hangosan nevetek/tünk percekig. Rebeka amúgy egy nyugodt, derűs egy éves lányka, akit sokszor még az apukája is elhoz kerekíteni.

Tetézi: – De ezt reggel is szoktuk ám, a “reggelre" is rímel.

Na, látjátok, mindenki szépen megtalálja, hogy mitől lesz hangulatos, hiteles és intim egy-egy este.

Ahány ház, annyi szokás, de mindenkinek szívből ajánlom az esti szertartás kialakítását újszülött kortól. Énekeljünk, dünnyögjünk, egy évesen babalapozót is nézegessünk, két éves kortól rövid meséket is iktassunk be és egészen az olvasás elsajátításáig, s kicsit azon túl is szenteljük meg az estét felolvasással (fejből meséléssel és gyerekkori történetekkel is koronázható).

Iskoláskorban az énekes-meseolvasós estek kis esti ágyszéli beszélgetésekké szelídülhetnek, amikor is megtudhatjuk, hogy a semmin kívül mégis, mi történt az iskolában, mi foglalkoztatja gyermekünket, mik az örömei, bánatai.

A napi mese a későbbi iskolai teljesítményt egyértelműen megalapozza, a beszéd és szövegértés az alapja a tanulmányoknak. Ezekkel a napi percekkel hatalmas “értelmi" előnyt szereznek az érzelmieken túl. Egy nap leforgása alatt számos örömteli és nehéz pillanat éri a család tagjait, ha jól zárjuk a napot, akkor megnyugtatóan kerek lesz.

Az esti dúdolás, és az altatók mélyre hatolnak és egy életen át kísérnek, fel tudjuk idézni, ha csak egy hang, egy mondat, egy illat, a plafon árnyékai, a takaró tapintása, egy sarok, egy kitárt ablak, egy ajtórés, egy érintés, egy mosoly, egy szín, egy tekintet, egy dallam erejéig.

Viszed-viszed és amikor eljön az idő, továbbadod. Szájról-szájra, ágyról-ágyra. A nappalból éjszakába fordulás megélésének köze van az elengedéshez és elfogadáshoz is. Mindkettőre nagy szükség van kivétel nélkül minden életszakaszban.

Nem árulhatom el, hogy három gyerkőmnek hány évesen hangzott el az utolsó altatódal, de már írtak, olvastak…

Saját gyerekkoromból arra emlékszem, hogy a Nagyi a “Száraz tónak nedves partján, döglött béka kurutyol” és az “Elment a tyúk vándorútra” című dalokat énekelte. Anyukám: “Már csillagos az ég”, és “Aludj édesem már…”

Apukám pedig betette a heti, hétfői TV szünetre szervezett esti koncert végén Darvas Iván “Nem igaz” című altatóját. A koncertre a szomszédfiúk is mindig átjöttek. Zizis tálkával ültünk a fotelekben a tesóimmal és velük, lehetett táncolni is. Előtte mindenféle lemezre sor került: “Lökd ide a sört” és Verdi Nabucco- “Rabszolgák kórusa” maradt meg bennem.

Na és olyankor bakelites altató volt.

Szövegét újrahallgatva a youtube-on, már értem, hogy nekem miért természetes, hogy csodák és véletlenek kövezik utunkat. Talán ezért ér rendszeresen földet a játékűrhajóm. Az mindegy, hogy közben hányszor kerül feketelyukba.

Repüljetek ti is esti dallamok szárnyán, vagy dünnyögjétek azokat a ringatókat, amiket a Kerekítőn adunk át nektek, s most karácsonyra babalapozóba is belecsempésztünk!

A kulisszatitok pedig az, hogy én hiába énekeltem mindenféle álombaringatókat, az apukájuktól esténként ráadásnak mindig az “A part alatt”-ot kérték.

Ezért ez egy külön Kerekítő manós lapozóba került. Bevallom véletlenül, mert egyszer rémülten vettem észre, hogy az Állatos Játéktárból kimaradt pont ez a nagy kedvenc.

Így kapva kaptam az alkalmon, mikor lehetőségem nyílt lapozók tervezésére.

Igazán jó, nem igaz?

Hallgasd meg!

Nem igaz

Lapozz bele:

Altatók:

“A part alatt”:

Kerekítő újratöltve

Több mint kilencszázezer látogató volt vendége a 2009-ben indult Kerekítő honlapnak, és több mint százezer kötet került a családok polcaira hét év alatt. Ezalatt minden sejtünk lecserélődött és a Kerekítő sokfelé gombolyodott, több szálon fut. Eljött az idő, hogy megújult honlap várja az érdeklődőket, bármennyire is kedves volt számunkra az első, szívünkhöz nőtt változat.

Megérkezett hát a mobil-barát, gyorskeresős alkalmazás, melyben foglalkozástípus, helyszín és foglalkozásvezető szerint is tájékozódhatnak a családok, praktikus útvonaltervvel, személyes- fotós bemutatkozókkal. Belelapozhatós könyvesbolttal.

Mondókák menüpontban kedvhozóként hetven mondóka meghallgatható. A Gondolkodtatók menüpontban szakmai írásokra és miértekre bukkanunk (Miért jó a mondókázás, éneklés, bábozás, hogyan használhatóak a mozgásfejlesztő eszközök). A pedagógusoknak szánt módszertani menüponton túl, kedvenc részem a Mi a Kerekítő? menüpont, amiből megtudhatjuk, hogy tizenegy fontos dolog! No meg Kerekítő manó menüpontja is közel áll a szívemhez. Mondókás honlapunk egyedülálló, hisz jelesnapi kalendárium és Kerekítő manó ünnepi receptjei is fellelhetőek.

Tíz éve on-line napi kapcsolatban vagyok egy informatikussal, aki segít a töméntelen információ feltöltésével. Még sose láttam, még sose találkoztunk. Velem biztos nem volt könnyű, gyors vagyok és “Adj uram, de rögtön!", s mégis egy évtized után is töretlen a munkakapcsolatunk. Az új elkészítése nem pár gombnyomás volt, hanem legalább egy éves átgondolás és szerkesztés.

Tíz éve indult útjára első weboldalam Mazsolajátszó néven, azután, hogy a három gyermekes gyes végén megkértem az akkor nyolc éves nagyfiamat, hogy tanítsa meg, hogy kell bekapcsolni a számítógépet, másnap, harminc évesen, elküldtem életem első e-mailjét.

Rá három évre, a Kerekítő megszületésével nehezen, de el kellett köszönöm tőle. Helyet kellett adnom az újnak, az egyéni megjelenést (Mazsola Játszó foglalkozások Mazsola és Manócska bábos jeleneteivel, és a Manócska Muzsikát) felváltotta egy csapatnyi rokonlelkű kolléga és foglalkozáshálózat kialakítása, saját figurámmal Kerekítő manóval. Hamarosan megszületett a honlap kistestvére is kacagtato.hu címen, amin a lapozók kaptak helyet.

Remélem továbbra is vendégeink lesztek! Az új oldalon óvodásoknak szóló könyvünk is bemutatkozik majd ősszel. Nőjetek és kerekedjetek velünk!

Kovács Judit Eszter


A Kerekítő nemcsak egy honlap, hanem:

Egy baba-mama foglalkozáshálózat háromféle programmal. Határon innen és túl 64 foglalkozásvezető 103 helyszínen 161 csoportban tart Kerekítő baba-mama foglalkozásokat 0-3 éves korig! Mondókás móka, Bábos torna ( Kerekítő manóval és tornaszeres játéktérrel) és néptáncos Tippentő foglalkozások közül választhatnak a családok!  Közös vonásuk a népi mondókák, ölbeli játékok, népdalkincsünk, népi gyermekdalok felelevenítése.  

Részletesebben:
Mi a Kerekítő Mondókás Móka?   |   Mi a Kerekítő Manó Torna?   |   Mi a Kerekítő Tippentő?

Egy mondókás könyvcsalád, mely népi eredetű, ölbeli játéktárunk és mai mondókák felelevenítésére jött létre 2009-ben. 2016 őszére tizennégy, a Móra Kiadónál megjelent könyvből áll, melynek gazdája: Kovács Judit. A Kerekítő első kötete megkapta a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése Szép Magyar Könyv 2009 díját gyermekkönyv kategóriában és különdíjas lett a Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány jóvoltából. Több kiadvány is CD melléklettel jelent meg. Az oldalakon bujkáló Kerekítő manó óvodás mesekönyvbe is bújik “Kerekítő manó kalandjai" címen.

Egy védjegy: A Kerekítő, a Magyar Szabadalmi Hivatal védjegylajstromában, a 204 168 sorszámon bejegyzett védjegy. Könyv és honlap illusztráció: Kállai Nagy Krisztina. A védjegyes rendszer keretében Kerekítő foglalkozásvezetők csoportot indíthatnak, szakmai és rátermettségi feltételrendszernek való megfelelés után.

Egy pedagógia program és módszertani képzés valamint egy on-line módszertani könyv: Gyakorlatias képzés pedagógusok számára. Minden, amit az ölbeli játékokról és azok továbbadásáról tudni érdemes. 240 oldalas gyakorlatközpontú on-line kézikönyv, videótár és mondókanyag három hónapon át való tanulmányozása, tanfolyami nappal.

A Kerekítő az Oktatási és Kulturális Minisztérium által megbízott Tempus Közalapítvány pályázatán bekerült a Kreativitás és Innováció Európai Év 2009 hivatalos programjába.

Egy közösség, ahol a népköltészet kincsei, az ölbeli játékok, az érzelmi biztonság, a korai kötődés, a művészeti nevelés, a természetközeli megoldások előtérben vannak. Élő közösség, csoportokkal határon innen és túl és on-line közösség a  Facebookon.

Egy szakmai csapat: A foglalkozásokat óvoda-, zene-, dráma-, néptáncpedagógusok, zenetanárok, népi énekesek tartják legjobb tudásuk szerint, a szakmai színvonal és személyesség kettős égisze alatt.

Egy alapítvány: Kultúra Kerekítő Közhasznú Alapítvány, melynek célja a  mondókázás mindennapi örömeinek eljuttatása hátrányos helyzetű és határon túli családoknak.

Egy manó! Kerekítő manó, aki a mondókáskönyvek oldalain bujkál és a bábos torna foglalkozásokon is jelen van, sőt közkívánatra óvodás mesekönyvben is felbukkan 2016 őszétől. Kis barátjával, Kacska macskával izgalmas és különös kalandokba keveredik. Meséi természet- és szívközeliek. Kerekítő manó és Kacska macska az elfogadó szeretet kiskövetei.

Egy kifejezés: A Kerekítő szó számunkra a világ kerekségét fejezi ki. A kicsik számára a világ elsőként az anyuka ölében, a közös játékban, érintésben, mosolyban, ölelésben kerekedik ki. Ez a meghatározó élmény egy egész életre szól és a felnőttkori boldogulás alapja is. A “Kerekítő"  egyébként Kányádi Sándor egyik gyerekversének a címe is, amiben minden játékosan kerek.

Egy megvalósult álom, egy életformát jelentő hivatás.. Kovács Judit, háromgyerekes családanya, drámapedagógus, Kerekítő foglalkozásvezető, a módszertani képzés vezetője álmodta meg. A megvalósításban pedig sokan sokan segítették! Külön köszönet a foglalkozásvezetőknek és az olvasóknak!

Énekeljünk! Hogy miért?

Az már régóta ismert, hogy az énekléstől idegeink kisimulnak, javul kedélyállapotunk, kiegyensúlyozottabbak, öntudatosabbak leszünk.

A Kodály Zoltán Kórus Iskola kiadványában bukkantam a következőkre. ”Laboratóriumi vizsgálatok mutatták ki, hogy már harminc perc énekléstől megnövekszik agyunkban a béta-endorfin, melyet boldogsághormonnak is hívunk, a szerotomin és a nor-adrenalin termelés. Ezzel egyidőben a stresszhormonok – mint amilyen a cortizol is – kiválasztódása csökken, sőt az éneklés hatására percek alatt új kapcsolatok jönnek létre az idegsejtek között, ezért a szellemi teljesítményt is pozitívan befolyásolja. Frankfurti kutatók kóruspróba után vettek nyálmintát, melyből egyértelműen kimutatták, hogy éneklés hatására megnő a nyálkahártyában lévő immunglobulin A mennyisége, mely a korokozók leküzdésében játszik nagy szerepet. Tehát nem alaptalanul állíthatjuk, hogy aki sokat énekel, annak erősödik az immunrendszere. Svéd kutatók nyomon követéses vizsgálatokkal azt is kimutatták már évekkel ezelőtt, hogy azoknak az embereknek, akik sokat énekelnek jobbak az életkilátásaik, összehasonlító elemzések szerint tovább élnek.”

Mégis kevesebb mostanában az élő énekszó, pedig szebb és könnyebb is az élet, ha olykor rázendítünk. Elhatározás kérdése, hogy több legyen. Ha mi, anyukák élünk ezzel a lehetőséggel, jó eséllyel gyermekeinkre is ráragad ez az ősi kedélyjavító kikapcsolódási forma. Tudjuk, hogy a magzat már a tizenhatodik héttől hallja édesanyja szívének lüktetését, és énekhangját. Az ismerős dallamok születés után is megnyugtatóan hatnak a babára, és a számukra ismeretlen világban fogódzkodóként szolgálnak.
Altatódalok, dúdolók és dünnyögők, ölbeli játékok mind-mind hozzájárulnak gyermekünk érzelmi biztonságának kialakulásához. Ez az alapja a testi-lelki fejlődésnek. Az érzelmi biztonság, a kezdeti szoros anya gyermek kapcsolat, mely kötődésen alapszik, a gyermek etetése, altatása, ringatása és közös játékok alkalmával természetesen alakul ki. Ez lesz a felnövekvő gyermek kapcsolatainak alapja. Ha szeretetünket érezheti ezekben az apró mindennapi közös tevékenységekben, gyermekünk magabiztosan fog nyitni a világra, és amikor eljön az idő, mindent megtanul magáról és a világról.

Az ölbeli játékok az első játékformák, melyeket a még beszélni sem tudó gyerekekkel is játszhatunk körülbelül fél éves kortól, akár nagyóvodás korig is. Ügyeljünk a kellő mennyiségű ismétlésre, lehetőleg addig játsszuk, ameddig kéri, babák esetén pedig legalább háromszor egymás után, hogy az elmaradhatatlan csattanóra ráébredjen és egy idő után már várja. Hamar kialakulnak a kedvenc játékok. A repertoárnak nem kell szélesnek lennie, és az is lehet, hogy egy ideig mindig ugyanazt kéri a gyermek. Ezek a játékok, akkor igazán hatásosak, ha felépítésüket szem előtt tartjuk, és ügyelünk dinamikájukra. Szóval varázsoljuk bele magunkat is, lassuljunk, gyorsuljunk, színezzük a hangunkkal, hol mélyen, hol magasan, újra és újra. A végén ne spóroljuk meg a lógázást, feldobást, lecsúszdáztatást, döntést, csiklandozást, dögönyözést.
A cseperedők érzelmi és értelmi intelligenciáját is támogatjuk, ha sokat énekelünk, mondókázunk vele. Hiszen nemcsak zenei anyanyelvét tudja elsajátítani népdalok, és népi rigmusok, gyermekdalok, értékes komponált művek és ölbeli játékok nyomán, hanem észrevétlen fejlesztik anyanyelvi képességeit, szókincsét, beszédértését, beszédészlelését, hallását, kifejezőkészségét, memóriáját, bővíti ismereteit a világról, és kihat a mozgásfejlődésre is.

Ezért érdemes feleleveníteni dalkincsünket és ölbeli játéktárunkat, mikor gyermeknek adunk életet. Higgyük el, hogy minden gyermek számára a saját anyukájának a hangja a legszebb. Nem pótolható semmilyen CD-vel, vagy előadóművésszel. A babasarok berendezésével egyidőben szakítsunk időt erre is, ez lesz a legolcsóbb és egyben a legtartósabb „beruházásunk”. Ne feledjük, hogy az éneklés a kutatások szerint egyben a hosszú élet egyik titka is lehet!

Érzelmi tükör és „örömkör”

F. Várkonyi Zsuzsa pszichológus Tanulom magam című kötetéből olvashattok egy részletet bevezetésként:

„Neurobiológiai kutatások alátámasztották pszichológusok tapasztalatát miszerint a velünk született ősbizalom fennmaradása vagy eltűnése az első két évben zajlik. Kapcsolati tapasztalatok alakítják a babában az ez irányú érzeteket, és hatással van idegrendszerük fejlődésére is. A csecsemőknek alig van feszültség, izgalom és indulatszabályozó, képessége, így a szülő feladata az optimális izgalmi szint megteremtése azaz a fokozott izgalom csitítása, ugyanúgy mint az unalom elűzése. A szülő által megtapasztalják az egyensúlyhoz vezető utat, és ezáltal épülnek ki járatódnak be azok az idegi összeköttetések, melyek később önjáró módon képesek lesznek ezt a kiegyensúlyozó munkát végezni.
Az „elég jó” szülő általában jól reagál a kisbaba jelzéseire, nehezebb órákban és olyan helyzetekben, amikor a gyermeknek fokozottan szüksége van rá, különösen odafigyel a jelzésekre és a gyermek testi-lelki szükségleteire.
A csecsemő tévedhetetlen módon veszi a jelzéseket. Döntő mértékben a tekintet, a hanghordozás, az érintés módja hordozzák az elutasítás vagy elfogadás üzeneteit. Több fiziológiai jel (anya izmai, arca, mimikája, hanghordozása) közül az anya érzelmi ráhangolódását a pupilla méretéből olvassa ki a baba és amint észreveszi, viszonzásul az ő pupillája is tágul, egy kölcsönös felfokozott érzelmi kommunikáció indul meg ezzel, és nyugtatólag hat a babára.
Ha sűrűn kerüli a szülő a gyermek tekintetét, akkor nem lesz képes érzelmi tükörként használni a szülök arcát, és a külvilág jelzéseire sem lesz kíváncsi. Ezért van az, hogy 5-10 nevelő által gondozott kisgyermeket bármilyen korban őrizetlenül lehet hagyni a pelenkázón nem fog leesni, mert nem vonzza a külvilág (ha nincs kihez visszatérni nincs miért elindulni).
Ebből már az is érthető, hogy az érzelmi biztonság az értelmi fejlődésre is nagy hatással van.”

Mindezt lefordítva: forduljunk minél többet a gyermekünk felé, sokat nézzünk rá mosolyogva. Ha van olyan napunk, amikor ez nehezebben megy, akkor egyszerűen játsszunk el pár ölbeli játékot, melyek feltételezik a testközelséget, a gyermekkel szembefordulást és a nevetés, mosoly pedig garantált mindkét fél részéről. Az ölbeli játékok tehát már a kisbabák számára is megnyugtató üzenetet hordoznak, nyitott tekintettel, mosollyal, kedves hanggal és fesztelen mozgással, ringatással, lógázással, dögönyözéssel.
Ez a legrövidebb egysoros höcögtetőre is igaz. Ha figyelünk rá, hogy a mai játékdömping, zenélő forgó játékok, gépzene mellett elegendő élő személyes kapcsolata és közös játékban legyen a kicsiknek része már sokat tettünk. Az ölbeli játékokat nem hiába hívják bizalmi és kapcsolatteremtő játékoknak is. Bármilyen fejlesztőjátékot is veszünk a gyermeknek soha nem fog rá visszamosolyogni. Ezért amikor babát várunk érdemes nem csak a boltban körülnézni, hanem leporolni rég elfeledett lovagoltatókat, hintáztatókat, dünnyögőket, melyeknek egy részét már pár hónaposan is játszhatjuk a gyermekkel.
Sokszor még az óvódás gyermek is kerül olyan helyzetbe és vannak olyan bújós napjai, amikor megnyugvást és jókedvet visznek az életébe ezek a szülős játékok, melyeket kicsiként sokat játszott.

Egy „örömkör” indulhat el. Minél többet mosolygunk egy gyermekre és minél többet játszunk vele önfeledten annál mosolygósabb és kiegyensúlyozottabb lesz és további játékra és mosolyra ösztönzi a szülőt. Ne felejtsük hát hogy az élet első éveiben a nyelvi kommunikáció beindulását megelőzi egy kevésbé látványos de ugyanolyan fontos érzelmi párbeszéd!
A korai harmonikus anya gyermek kapcsolat egy életre szól. Aki kicsiként érzelmi biztonságban nevelkedik, később is képes lesz bizalmas személyes kapcsolatok kialakítására, mely felnőttkori boldogulásának alapja lesz, mind a munkában, mind a magánéletben előnyt jelent.
Úgy képzelem, hogy az örömkör méltó ellenpontja az ördögi körnek, és megérdemli, hogy foglalkozzunk vele, hiszen az örömkörrel a gyermeknevelés későbbi ördögi köreit előzhetjük meg. Azt hiszem mindannyian sejtjük, hogy a későbbi kapcsolati problémák kialakulásának csírája mindig az élet első három évében keresendő és ez nem függ össze a szeretettel, hiszen mindannyian szeretjük gyermekünket a kérdés csak az, hogy pici baba korától mennyire próbálunk, igyekszünk és mennyire sikerül a testi lelki igényeire ráhangolódnunk.
Az ölbeli játékokkal töltött percek ősidők óta segítségünkre vannak ebben. Karnyújtásnyira, vagy még annyira sem, mint azt a neve is sugallja ölbe vett karon ülő gyermekek játékáról van szó. Kerek a világ szüleink ölében, részben ezért is kapta az ölbeli játék kezdeményezés a Kerekítő nevet.
Aki apróságként sok meghitt pillanatot él át szüleivel, nagyszüleivel később ösztönösen keresi, kutatja a meghitt, és önfeledt perceket, és ölel, ölel újra. Kerekíti a világot maga!

Kovács Judit drámapedagógus

Ölbeli játékok!!! „Mutogatós mondókák”?

Az ölbeli játékok mozgással kísért rövid szövegek, melyben a szöveg és a kísérő mozdulatkincs szoros egységet alkot. A testközelség és érintés alapvető velejárója ezeknek a játékoknak, melyeknek sok fajtája van: lovagoltatók, tenyeresdik, arccirógatók, hintáztatók, lógázók, dögönyözők, csiklandozók …
Fontos, hogy megkülönböztessük őket azoktól az elsősorban óvodásoknak kitalált, de manapság már picik körében is terjesztett mondókáktól, énekektől, melyeket mutogatással kísérünk, de nem jellemző rájuk sem a rövidség, sem a testközelség és a mutogatás sokszor kifinomult mozgáskoordinációt feltételez, és nem a játszó felnőtt mozgatja, hajdilgálja nagy természetességgel a gyermeket, hanem csak mutatja és a gyermek később önállóan adja ezeket vissza (tehát a kicsinek játsza el de nem a kicsivel!). A gyermekek ezeket is kedvelik, sokan óvodás kor előtt is képesek ezek visszaadására, és pedagógiailag igaz az, hogy minél több csatornán adunk át egy mondókát, annál könnyebb megjegyezni és értelmezni a kisgyermeknek, de az első három évben szerencsésebb, ha a fő játékforma, az “igazi" ölbeli játékok, melyek évszázadok óta csiszolódtak, vagy akár ma is keletkeznek. Nem véletlen , hogy ezek szoros testkontaktust feltételeznek, nem véletlen, hogy rövidek, és nagymozgáson alapulnak, a finommozgásokat pedig az anyuka a gyermek tenyerében (pl borsó főzésnél köröz a tenyerében) vagy rajta mutatja, érintgeti, míg pl. egy „Így ketyeg az óra” mutogatós mondókában a levegőben jár az ember ujja, nem érintgetik közben egymást, ugyanígy a „találtam egy falevelet gesztenyefa levelét” és hasonlók).

Ezeknek a verseknek, mondókáknak az elsajátítása ráér óvodás korban, nem kell elébe mennünk, némelyiknek művészi értéke is megkérdőjelezhető, illetve sokszor nem igazodnak az életkori sajátosságokhoz (pl.:hangterjedelmük miatt hamisan tudják énekelni az apróságok) és az anyanyelv sajátosságaihoz sem. Megfigyelésem, hogy ezekben kevesebb a nyelvi humor, nincs bennük az ölbeli játékok többségére jellemző fokozódó feszültség, mely a végén feloldással , csattanóval jár. Mint oly sok mindenben hajlamosak vagyunk ezt is siettetni, hiszen olyan édes kis produkció, ahogy mutogatja a gyermek. Természetesen nem ártunk ezekkel, de megfontolandó, hogy nem érdemes-e az első életévekben inkább több ölbeli játékot játszani a kicsikkel, melyeknek letisztult szövege, és mozdulatkincse van és a művészeti és érzelmi nevelés csírái is egyben.
Hiszen ”A néphagyomány a zenét a szöveg és dallam tökéletes egységében tárja a beszélni tanuló gyermek elé.” (írja Kodály Zoltán tanítványa, Forrai Katalin-Ének a Bölcsődében című művében).

A „mutogatós mondókákat megkülönböztethetjük azoktól az énekektől, melyeket kísérhetünk kifejező mozdulatokkal. Például a Süss fel nap, a Badacsonyi szőlőhegyen, vagy az Éliás Tóbiás énekek elmutogatása megint más kérdés. Ez a kicsik számára érdekessé teheti az ének hallgatását, megértését de elvonhatja a figyelmet a zenei elemekről, a dal hangulatáról, hatásáról, ezért ezeket olykor használhatjuk, de törekedjünk rá, hogy megmaradjon az egyensúly a zenei hatás és más impulzusok, kísérő mozgások között. Ez annyit jelent, hogy a gyermekdalokat általában ne kísérjük mutogatással, hadd hasson a zene, a dal önmagában, de néha színesítésként eljátszhatóak. A gyermekekre ösztönösen is hat a dal, adott esetben maguktól táncra perdülnek, forognak rá, ebben lehetünk partnerek, ha mi mutogatunk azzal talán még gátoljuk is azt, hogy maguktól megélhessék a dal számukra hordozott üzenetét. Ne felejtsük el, hogy óvodáskorra a gyermekek mind megértik, a dalokat, kezdetben inkább az a fontos, hogy érezzék, nem az, hogy értsék. Ez már pici kortól megtörténik és a gyakori kísérő mozgások elterelhetik a figyelmet a valódi megérzéstől, annak ellenére, hogy látszólag jobban leköti őket. Az első három évben nem cél a gyermekek figyelmének lekötése, hátukon is fül van, észrevétlen is rengeteg minden beépül, elég ha körbevesszük őket zenei ingerekkel, és felkínáljuk a lehetőséget az önfeledt játékra, ölben lovaglásra, huncutkodásra.

Nagymamáink ösztönösen tudták, hogy az első életévekben az ölben töltött idő jár a gyermekeknek. Akinek az első időkben nincs kielégítve testi-lelki igénye, hiányérzettel nő fel, sokszor maga sem tudja megmondani, hogy mi hiányzik boldogulásához. Ez a fajta kielégítetlenség később már nehezen pótolható. Csak az tud ölelést adni és kapni aki kiskorában megélhette a testi-lelki egymásra hangolódás csodáját. (Jean Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában című könyvében részletesen ír erről).

Kovács Judit drámapedagógus

Kapolcsi Kerekítő be-, és kikapcsolódás

Idén bekapcsolódtunk! Hála a Kaláka Versudvarnak, Lackfi Jánosnak és Virág Zsókának! A látogatók pedig kikapcsolódtak, annak ellenére, hogy az esőkabátok legtöbbször bekapcsolódtak. Ha előre látjuk, kerekítős gumicsizmát árultunk volna, no de hagyjuk most az efféle árukapcsolást. Saját bőrünket, bőröndünket, manónkat és hangszereinket vittük a „vásárba”.

A Művészetek Völgye nem egy átlagos hely, így legekben szeretnék beszámolni róla:

  • A legkönnyebb dolog a hat személyes Kerekítő sátor kiugrasztása volt-öt perc.
  • A legnehezebb pedig az összecsukása, mely egy öt fős akrobatikus csapatmunkát igényelt.
  • A leghűvösebb Kucsera Klári biatorbágyi foglalkozásvezetőnk férjének, Petinek lehetett, aki véletlenül, vagy optimistán egy szál gumipapucsban és térdnadrágban töltött el három napot a kapolcsi felhőszakadásokban, utcai árban és dagonyában. Nem könnyen húzta ki pacskerjában négy éves leánykáját a Kaláka Versudvar előtti mocsárból, amibe Csenge gumicsizmástúl majdnem térdig ragadt…stúl-stúl-stúl…
  • A legmegtévesztőbb ruhadarabot Papucsos Peti találta: a beázott sátrat hősiesen szárazra törölte egy előzőleg helytálló kolléga, Töreky Zsuzsi által ottfelejtett zöld termópulcsival. Becsületére legyen mondva, hogy a következő napon érkező háromgyermekes Cseke-Marosi kecskedudás-néptáncos-Tippentős családnak készítette elő a terepet.
  • A leglanyhább dolog, mely a legszigorúbb esethez vezetett: az egyik duplamatrac volt, mely sajnos reggelre mindig leeresztett. Igen ám, de mikor a kis Bodza került volna földközelbe, anyukája szaladt a pajtába babzsákért… de nem úgy van az! Az éjjeli őr, nem mert semmit sem kiadni az alvó főnökség szóbeli engedélye nélkül. Eszter nem tágított, igen hosszas érvelés és véget nem szakadó kesergés után végül babzsákkal iszkolt vissza. Ebből is látszik, hogy a Kaláka Versudvarban mindenki a maximumot nyújtotta a ráosztott szerepben. Bizony az őrzés és védelem is. A kilenc napos felpödört végű karszalagomra is rákérdezett egy nálamnál 20 évvel fiatalabb jegyellenőr, mintha csak egy bliccelő, vagy rosszalkodó ovis lennék: hogy „Mi ez???????Mitől ilyen???”-közben lenézően a megviselt karszalagomra mutatott.
  • A legszagosabbak mi magunk voltunk, hiszen az udvar kedves házigazdái, akiktől a mosdó kulcsát lehetett volna elkérni, mindig azt mondták, hogy már valamelyik fellépő vagy udvari munkás elvitte, így mi soha nem jutottunk be, még szerencse, hogy két naponta váltottuk egymást…
  • A legszűkösebb éjjeli menedékhely: egy éjszakát a kocsi csomagtartójában is aludtam (Lányom a hátsóülésen), ehhez a vizes palackkal megoldott fogmosás dukált.
  • A legkényelmesebb éjszakát Töreky Zsuzsi, dombóvári kollégánk közeli nyaralójában tölthettem a hétnyitó csapattagokkal.
  • A legtávolabbról érkező foglalkozásvezetőnk Bánkiné Révész Adri és a hegedűje volt-egyenesen Orosházáról.
  • A legközelebbről pedig Farkas Vera jött-Pápáról.
  • A legtöbbször én fordultam meg a helyszínen, Budapest közt ingázva a nyitó és záró hétvégére.
  • Ennek a legjobban örültek: a felvett stopposok.
  • A leggyorsabban oda és elillanó, de a kisgyermekek emlékezetében ettől még nyomot hagyó budapesti foglalkozásvezetőink: Kővári Eszter és Farkas Katalin voltak, akik a hét középső napján villantottak.
  • A legnagyobb médiaesemény számunkra az volt, amikor kijött a TV és a július 26-ai Balatoni Nyár című adásban a Kerekítős családok, Szabó Emese (Szegedről) és Szabadkai Anna (Kecskemétről) vezetésével szép, éneklő-mondókázó háttér lettek.
  • A legkeresettebb tárgynak a pajtakulcs bizonyult, hisz ennek az épületnek a pókos zugában várakozott Kerekítő manó a napi fellépésére az összes foglalkozáshoz szükséges felszereléssel: szőnyeg, babzsák, hangszerek…
  • A legváltozatosabb programkínálathoz nem kellett kimozdulnunk az udvarból: versfitness-torna reggelente, majd egész nap gyermek és felnőtt programok váltották egymást, köztük versfaragás Lackfi Jánossal, Szalóki Ági, Kányádi Sándor, Misztrál, Sebő, és a mindennapi Kaláka.
  • A legkényelmesebb és legérdekesebb „szomszédság” a Palya Udvar függőágyai voltak, ezen belül a legviccesebbnek Bea árverése bizonyult, melyet a Tánceánia javára szervezett. Bea egyik régi rajongói fotója, mely csak a lábát ábrázolja (!?) egy nagypapához került, a bácsi feleségének jóvoltából, egy 2011-es majdnem üres notesze pedig hozzám.
  • A legfinomabb lepény a mi udvarunkban volt, a legművészibb limonádé (úszó narancs, citrom, dinnye és piros cukorbogyó) pedig a Kaláka Versudvar előtt kínálta magát. Persze a távolabbi rétesek, juhtúros langallók és saslikok is ízletesek voltak.
  • A legszebb kirakodóvásári terméket igazságtalan volna megnevezni, annyi minden tetszett: nemez kiállítás, kerámia nyakék, patchwork munkák, és cukiságok….
  • A legmesszebbre szálló tünemény Cseke Attila kecskedudájának hangja volt. Messze szárnyaltunk, táncoltunk vele.
  • A legmeghatóbb, a legörömtelibb, a leghálásabb és a legvidámabb pillanatokat, mint oly sokszor és annyi helyen, a hozzánk látogató családoknak és gyermekeiknek köszönhetjük! Köszönjük!
  • Kovács Judit 2011. augusztus 1.

Ui: A legszúrósabb eset: induláskor felpakolás után bevágódva az ülésre, a motor indításakor a lábfejembe csípett egy méhecske. A kis huncut! Lehet, hogy ugyanaz, aki korábban Kányádi Sándor bácsi ujját megcsípte a Kaláka Versudvarban???