Egyéb tudnivalók

1. Kovács-Zöld Gizella vagyok. 1990-ben születtem, Marosvásárhelyen. Már gyermekkoromban találkoztam aranyos kis mondókákkal, amit édesanyám mondogatott nekem. Elmondása szerint az egyik kedvencem egy cirógató mondóka volt, a „Ciróka-miróka”. Mindig is fontosnak tartottam a magyar nyelv ápolását, a hagyományaink és népi kincseink továbbadását illetve megőrzését, így a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum befejezése után a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi karának magyar-német szakán tanultam tovább. Ezt követően egy rövid ideig fordítóként tevékenykedtem, de úgy éreztem, nekem valami mást szántak odafentről. Folytattam az útkeresést. Mindig is nagyon szerettem, ha gyerekek vettek körül, olyan jó érzéssel töltött el az az önfeledt boldogság, vidámság, ami belőlük áradt. Ők igazán át tudják élni a jelen szépségeit, tudnak CSAK a jelenben lenni, tele vannak örömmel, boldogsággal. Sokat tanulhatunk tőlük e téren. 🙂

Úgy döntöttem, hogy elvégzek még egy három éves alapképzést, az óvó- tanítóképzőt. Az már körvonalazódni kezdett bennem, hogy kicsi gyerekekkel szeretnék tevékenykedni. Időközben babysitterkedtem is, majd egy bölcsödei dadusi állásra mondtam igent, ami nagyon jó döntés volt. Nagyon szerettem a törpékkel együtt játszani, énekelni, mondókázni, alkotni. Azt mondják rólam, hogy kreatív, türelmes, kedves, vicces, pozitív kisugárzású, barátságos ember vagyok. Úgy vettem észre, hogy ezek a tulajdonságaim mind-mind jól szolgáltak a bölcsiben való napjaimon, legalábbis a pozitív visszajelzésekből következtettem erre. További képzéseken vettem részt, így bölcsődei nevelőként dolgozhattam tovább.

Időközben megszületett a kislányom, akivel eljártunk Kolozsvárra Kerekítő foglalkozásra. Nagyon megtetszett, amit ott láttam. Elhatároztam, hogy én is meg szeretném tanulni azokat a módszereket, amivel ilyen érdekessé varázsolhatom a gyermekek napjait. Így hát nagy lelkesedéssel jelentkeztem a J. Kovács Judit által megszervezett Online Bábos képzésre, amit sikeresen elvégeztem, lehetőséget kapva arra, hogy bölcsődei Kerekítő mintacsoportom legyen. Ezt követően izgatottan vártam, hogy bevihessem Kerekítő Manót a csoportomba, és hogy alkalmazhassam a képzésen elsajátított új ismereteket, gyakorlati tudást. Mosolyt csalt az arcomra, amikor arra gondoltam, hogy nemsokára már láthatom azokat a felcsillanó, ámuló-bámuló szemecskéket, ahogy életre keltem előttük Kerekítő Manót.

Úgy gondoltam, hogy nagy segítségemre lesz majd Kerekítő manó a bölcsiben, hiszen általa talán hamarabb megbarátkoznának velem a gyerekek. És így is lett. Minden nap felbukkan a csoportban egy-egy rövidke jelenet erejéig. Úgy érzem, az a napunk egyik fénypontja, hiszen a gyerekek tátott szájjal, csillogó szemekkel bámulják, és szívják magukba mondandóját. Ha esetleg egy-egy nap tisztálkodás miatt otthon marad máris észreveszik, és kérdezgetik, hogy ma miért nem jön a barátjuk. Érdekesebbé, izgalmasabbá teszi a tevékenységeimet. Úgy veszem észre, sokkal könnyebben megtanulnak bizonyos dolgokat, ha azt Kerekítő manóval mutatjuk be: pl. orrfújás, takarítás, játékok elpakolása, fogmosás.

Ugyanakkor megfogalmazódott bennem az is, mivel a mi községünkben még nincs Kerekítő foglalkozás (Szászfenes), így nagyon jó lenne egy csoportot indítani, hogy itt is minél több kisgyermekes család megismerkedhessen a Kerekítő könyvecskékben szereplő mondókák, dalocskák színes világával. Így szerencsét próbáltam, és elvégeztem a Kerekítő módszertani képzést is, ahol sikeresen levizsgáztam.
Úgy tervezem, hogy ősztől Kerekítő foglalkozást indítok itt, Szászfenesen, úgy érzem ez lenne az én utam folytatása… (Egy NAGY dióhéjban ennyit rólam) 

Ősztől szeretettel várok minden 0-3 éves gyermeket szüleikkel, nagyszüleikkel mondókázni, cirókázni dalolni, játszani. Hiszem azt, amiről J. Kovács Judit így fogalmazott: amit gyermekünk batyujába rejtünk az élet első éveiben (mosoly, érintés, mondókák, énekek) egy életre elkíséri őket. Kívánom, hogy a kis batyukban mindig legyen elég útravaló, lelki táplálék, hamuban sült szeretet.